is volt egy kis pityergés, de hamar megvígasztalódott. Szépen részt vett a feladatokban, egyedül a babzsákfoglalkozáson még nem nagyon találja a helyét, új neki a helyzet, a szituáció, és azt egy külön kis szobába szokták tartani, talán a hellyel nincs még megbarátkozva.
Hogy mi is az a babzsákfoglalkozás? :
Találtam róla egy jó kis leírást a neten:
Babzsákos foglalkozás
Az autizmussal élõ gyermekek számára a csoportos helyzetek nehezen szabályozhatók, túl sok fizikai és szociális ingert tartalmaznak, ami viselkedésproblémákhoz vezethet. A babzsákos foglalkozás egy játékos szociális-kommunikációs fejlesztõ program, melynek szabályai ezeket a csoportos helyzeteket átláthatóvá, kiszámíthatóvá teszik autizmussal élõ tanulók számára is. A programot elsõsorban a szociális adaptív viselkedés, illetve a kommunikáció fejlesztésére alakították ki kollégáink, de más készségek fejlesztésére, gyakorlására is alkalmas.
A babzsákos foglalkozás története
A játék története 1989-ben, az Autizmus Kutatócsoport Általános Iskola történetének kezdeti idõszakában kezdõdött. Intézményünk a kommunikáció tanítását a Nyelvi Irodalmi Kommunikációs program keretében kezdte el. A babzsákos játékra kollégáink a program egyik elemeként találtak rá, s kezdték alkalmazni. Ahhoz, hogy az autizmussal élõ tanulók számára is érthetõvé váljon ez a játék, a feladatgyûjteményben leírtakat módosítani kellett. Az évek során fokozatosan alakult ki az a komplex, magas szintû készségeket fejlesztõ játék-együttes, amelyet ma is alkalmazunk. A játékok egy részét pedagógusaink fejlesztették ki azoknak a hiányosságoknak a kompenzálására, amelyeket a játék során tapasztaltak, más részük népszerû gyermekjátékok feldolgozása alapján, illetve felhasználásával készült.
A babzsákos foglalkozás helye az autizmussal élõ gyermekek fejlesztésének rendszerében
A babzsákos foglalkozás átmeneti helyet foglal el az egyéni fejlesztés, a frontális tanítási szituáció, illetve a természetes élethelyzetek között. Elsõsorban a különbözõ társas helyzetekben való részvételt alapozza meg. Célja a hiányzó vagy sérült szociális és kommunikációs készségek kialakítása, fejlesztése.
Speciális fejlesztési területek
Szociális készségek fejlesztése
1. A csoportban való taníthatóságot megalapozó készségek:
a pedagógus segítségének elfogadása
testi közelség, kontaktus elviselése
csoportos aktivitásban való részvétel szabályainak elsajátítása, a csoportba tartozás megértése a tanuló saját szintjén
utánzás tanítása
sorra kerülés kivárása
várakozás
önkontroll, saját viselkedés szabályozása
2. Önmagukról és másokról való tudás
személyi adatok
saját külsõ és belsõ tulajdonságok
annak tudatosítása, mi az, amit egyedül, segítséggel vagy egyáltalán nem tud megcsinálni
a gyermek által gyakran végzett, megszokott és rendkívüli tevékenységek
kedvelt és elutasított dolgok
kellemes és kellemetlen dolgok
saját élmény felidézése
saját teljesítmény értékelése
saját viselkedésre vonatkozó szabályok betartása
sztereotip viselkedésre vonatkozó szabályok betartása
ismerõs és ismeretlen személy külsõ és nem látható tulajdonságai
3. Kapcsolatteremtés
elemi kooperáció felnõttel, gyerekkel
iskolán belüli és iskolán kívüli szociális helyzetek viselkedési, udvariassági szabályai
elemi érzelmi reakciók felismerése
információ és tapasztalatcsere szabályai: témaváltás, kezdeményezés, beszélgetés fenntartása, befejezése
Kommunikációs készségek fejlesztése
beszédértés és beszédhasználat
nonverbális kommunikáció értése és használata
kommunikációs eszközök funkcionális használata
Kognitív készségek fejlesztése
szociális kogníció (más személyek érzelmeinek, gondolatainak, viselkedésének megérése)
személyes emlékezet
tanult szabályok általánosítása
figyelem az interakcióban résztvevõ összes személyre
közös tárgyra irányított figyelem (joint attention)
elvont fogalmak, összefüggések
alternatív problémamegoldó stratégiák
lényegkiemelés
figyelem fókuszálása, terjedelmének és idõtartamának bõvítése
Általános fejlesztési területek
Motoros készségek fejlesztése
nagymozgások
finommozgások
testséma tudatosítása
Kognitív készségek fejlesztése
Akadémikus készségek fejlesztése
Az egyénre szabott tervezés szempontjai
A program módot ad a csoporton belüli és a tanulócsoportok közötti differenciálásra.
Vizuális szervezés
A gyermekek készségeitõl függõen változhat a vizuális segítségadás módja és mértéke, ennek megfelelõen kell kiválasztani az adott gyermek számára megfelelõt. A nem beszélõ, illetve nagyon rosszul artikuláló vagy nagyon keveset beszélõ gyermekek alternatív kommunikációt használnak a foglalkozás során.
A részvétel idõtartama
Bizonyos gyermekek nem tudnak részt venni a teljes foglalkozáson. Ennek különbözõ okai lehetnek, például:
A gyermek még nem képes a foglalkozás egész ideje alatt figyelni. Ilyenkor külön jelezzük, hogy számára mikor ér véget a foglalkozás. Például egy kartonra rajzoljuk 10 zseton helyét. Ha összegyûlt a kartonon a 10 zseton, véget ér a gyermek számára a foglalkozás.
A nem beszélõ, illetve nagyon rosszul artikuláló vagy nagyon keveset beszélõ gyermekek csak azokon a játékokon vesznek részt, melyek nem igényelnek beszédprodukciót, vagy csak nagyon keveset.
A viselkedési szabályok
A játék során gyakran elõfordul, hogy a gyerekek egymást és a játékvezetõt zavaró viselkedést mutatnak. Például zsetonjaikkal játszanak, beleszólnak a játékba stb. Ilyenkor a segítõ felnõtt(ek) feladata megszüntetni a zavaró viselkedést. A viselkedés szabályozására, illetve a viselkedésproblémák megelõzésére nyújthatnak segítséget a személyre szabott emlékeztetõ kártyák.
A jutalmazás
A gyermekek a jutalmat vagy azonnal megkapják a helyes feladatmegoldásért, más csoportokban zsetonokat gyûjtenek a helyes válaszokért, és a foglalkozás végén beváltják jutalomra.
A jutalom fajtái: étel, ital (pl. édesség, gyümölcs, szörp), szociális jutalom (pl. taps, simogatás, dicséret, beszélgetés), gyermek által kedvelt tevékenység (számítógépes játék, könyv nézegetése) stb.
Lehetõség szerint törekednünk kell a kézzel fogható jutalmakról a szociális jutalmakra való áttérésre.