Tegnap védőnőnél jártunk, Bebével a 4 éves státusz miatt, Gergővel meg a szokásos súly-magasság méricske miatt.
Nagyon ügyesek voltak a fiúk, Bebének súlyt-magasságot nem kellett mérni (15,5 kg,106 cm), mert itthon lemértük, a fejkörfogatot, és a mellkörfogatot meg simán engedte, hogy lemérje Brigi néni. A vérnyomásmérés viszont már nem annyira tetszett neki, engedte ugyan, de tiltakozása jeleként összeszorította a szemét, és kicsit nyüszizett is hozzá. Persze ilyen neki még nem volt sosem, na meg tényleg nem túl kellemes érzés, amikor az a tapasz a karodon felpumpálódik és szorítja a kezedet.
Aztán jöttek a státuszkérdések, én persze az esélytelenek nyugalmával válaszolgattam, tudván, hogy Bebét nem egy 4 éves státuszlap alapján kell értékelni, mert ugye ő spéci gyerek. De aztán a végén, amikor a kezembe nyomta a védőnő a lapot, hogy olvassam át, és írjam alá, magam is meglepődtem, hogy azért nem is annyira rossz a helyzet. Beszéd és szobatisztaság, ez a két gyenge pontja a gyereknek, de tulajdonképpen másban meg tök ügyes. Védőnéni tesztelte is mindenféle kirakóval, meg forma- és színek logikai játékkal, Bebe ezeket pikk-pakk megcsinálta, meg is jegyezte, hogy ennek a gyereknek aztán vág az esze.
Gergőnek se kellett súlyt mérni, mert mértem itthon, 12,5 kg, magassága: 87,5 cm. Azért ő is bemutatta mit tud, mondott pár szót, megmutatta a testrészeit, és kiszolgálta magát játékkal is, fogott egy nagy doboz kockát, kitolta a szoba közepére és leült építeni, amíg én beszélgettem és papíroztam a védőnővel.
Legközelebb májusban kell mennünk a 2 éves státuszra Gergővel.
