Mondatok

Annyira csodálatos dolog ez a beszédfejlődés, de tényleg. Aztán lehet hogy csak nekem ennyire varázslatos, aki ugye anno az első gyerkőcnél nem élhette át ezt az időszakot, de most kárpótol a sors, mert mindkét fiú egyszerre indult be, és Bebe beszédfejlődésére nagyon sokat hat Gergő, mondhatni ő a "tanítómestere". 

Gergő pár hete elkezdett tőmondatokat használni, és láss csodát, azóta Bebe is. Amiket mondanak, pl. Gergő alszik. Bebe eszik. Gergő hintázik. Anya fürdik. Apa iszik. Baba sír. stb. 

Mindketten meg tudják fogalmazni a kéréseiket. pl. Kérek inni, enni, vizet, könyvet. stb. 

Bebe elkezdett birtokos viszonyokat is használni, egyenlőre csak úgy, hogy Gergőé, Bebéé, de ezeket tudatosan használja. pl a játszótéren számon tartja, hogy melyik Gergő vagy az ő motorja, lapátja, labdája, és ennek hangot is ad, ha valaki el akarja venni.

Ha lát valamit a tv-be, pl. hogy fürdenek egy medencében az emberek, akkor mutatja magát, majd a tv-t, hogy ő is azt szeretné csinálni. 

Számolnak: Bebe 10-ig, Gergő 5-ig. Bebe rákapott az éneklésre is, Hinta palinta... Ugráljunk mint a verebek... Na jó, ezek azért még nem mennek szép tisztán neki, de a dallamából egyértelmű, hogy ezeket énekli. Tudja, hogy hívják a szüleit: Ua - Zsuzsa, Olti- Zsolti, megnevezi a mamákat Ua mama - Zsuzsa mama, Ui mama - Juli mama, Koá papa - Kovács papa - ő a dédi papa, de mivel én így hívom, ezért ő is. Mondja hogy 4 éves vagyok, Csepelen lakom a Krizantém utcában. 

Gergő meg tök ari, amikor elárulja magát, hogy rosszat csinál. Amikor én nem látom, és valami rosszba sántikál sokszor csak arra leszek figyelmes, hogy figyelmezteti magát: Gergő nem szabaaaaaaad! Persze ugyanúgy csinálja tovább. :) 

Szóval jó buli ez a beszédesdi, és nem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom írni, de néha már zsong tőlük estére a fejem. De legalább beszélnek, Bebénél meg ez dupla öröm! 

És ami még eszembe jutott...

bá - láb

bái - Barney

baá-banán

pöfi - röfi

kakn - kacsint

haj

Szókincs - Bebe

Mielőtt belekezdenék, senki ne gondolja azt, hogy már mondatokban, és tök tisztán beszél, de beszél, és az a lényeg. Mi meg megértjük! :)

Amúgy is már a falra mászok ezektől a kérdésektől: hogy na és beszél már? Mennyit? Hogy?

Mintha ez olyan egyszerű lenne... persze nem is várom senkitől hogy megértse hogyan működik ez egy auti gyereknél. De ha már tisztán, és mondatokban beszélne, akkor tuti, hogy én lennék az első aki ezt mindenkinek elújságolná.

 

Szóval Bebe szókincse:

 

mama - anya

papa-apa

áá - Bence (magát így nevezi meg, képeken is)

ii - Gergő

kuku - csoki

kákákó - távirányító

huhu - orrszívás

óu - orr

ka - hab

pápá

állj!

gyí - ló

óó - forró

kalakka - halacska

üni - süni

aa - alma

oú - joghurt

vuú - kutya, vau-vau

inni

popoá - fogmosás

kaka - kaki

titi - pisi

nyía - gyurma

iió - esik a hó

hó

dí - dísz

tácsi- bácsi

néni

pepe - eper

tétyé - tv

dette - lepke

ihhá - kislány

tí - víz

hááj - fáj

péé - pék

gaku -kapu

papaá -papagály

kakaón - takaró
kaá- kabát
apka - sapka
tátyi - cipő
poá - pohár
káa - tábla
ga vagy sihuhú - vonat, villamos
bu - busz
Gabi
bibi - Brigi
szií - Szilvi
 

 

Meg még ami nem jutott eszembe, illetve nem írtam fel. Mert mindig jegyzetelem az újabb szavakat.

 

 

Néni - bácsi

Mint ahogy Ildi elmondta a legutóbbi konzultáción, csináltak olyan feladatokat is bent, hogy képről fel kellett ismerni néniket-bácsikat, csoportosítani őket. Ezen felbuzdulva mi is csináltunk itthonra egy ilyen feladatot Bebének, nyomtattunk a netről mindenféle nénit, bácsit, öreget, fiatalt, fehér és színesbőrűt, csúnyát, szépet.... Nagyon szereti őket rakosgatni, és már mondja is hozzá hogy néni és tácsi (bácsi). Annyira tetszik neki, hogy már nem csak a képeken mutogatja, mondja hogy néni és tácsi, hanem az utcán is. Tegnap pl. a martonvásári kastélyparkban sétáltunk, és a velünk szembejövő gyalogosokat is mindig megnevezte. :) Sokan köszöntek is Bebének, és mondták hogy milyen aranyos kisfiú! :) Aztán ma folytatódott a sztori amikor sétáltunk az oviból a villamoshoz, megint mindenkit megnevezett, és még a pocsolyákat sem felejtette ki, amire ő azt mondta hogy tííí vagyis víz. Cuki volt nagyon! :)

Vegyesen

Megint annyi mindenről írtam volna a héten, de valahogy soha nem jutott rá időm, de most összeszedtem pár dolgot:

 

Szavak: Bebének megint lett pár szava, igaz ezeket még nem úgy mondja, ahogy kell, de már megértjük hogy mit akar vele mondani. Lehet hogy egyébként a túlhallás is bekavar abba, hogy nem helyesen mondja a szavakat, úgyhogy szerintem szükség lesz mindenképpen arra a hallásébresztő terápiára amit a hallásvizsgálaton javasoltak. A másik, hogy nagyon sok szót úgy mond, hogy csak a magánhangzókat mondja. Ami egyébként jó jel, mert állítólag sok autista gyereknél ez a kezdet, és így lendülnek bele a beszédbe...

Viszont van egy szó amit nagyon szépen tud mondani, azt hogy: állj! Gergőtől tanulta. Zsolti játszott velük valamelyik nap, a játék közlekedési lámpánál mutatta nekik, hogy a pirosnál meg kell állni az autónak: állj! Gergő el is kezdte mondogatni, erre rá Bebe is megismételte teljesen érthetően.

Gergőnek is vannak szavai amiket szívesen használ, de továbbra is a halandzsaszöveget részesíti előnyben. Mostanában a kedvenc időtöltése, hogy könyvnézegetés közben folyamatosan dumál a maga nyelvén, közben mutogat, és mindezt olyan komolyan elő tudja adni, mintha tényleg a mesét olvasná. :)

Ujjcumi: Bebe kb. 3 hónapos korától nagy ujjcumis volt, mostanáig. Igazából semmi drasztikusat nem vetettünk be annak érdekében, hogy leszokjon róla, max. finoman mondogattuk neki, hogy az az ujjcumi már nem neki való, mert olyan nagyfiú már. Kb. két hete vettem észre, hogy napközben már egyáltalán nem használja az ujjacskáját megnyugtatásképpen, már csak az esti elalvásnál dugja be az ujját a szájába, és úgy alszik el, de éjszaka már nem cumizza az ujját. Ennyi meg még belefér egy nagyfiúnak is, hogy elalvásnál használja.

Csínytevés: na abban már Gergő sincs lemaradva Bebétől. Valamelyik nap a tv előtt állt a szekrényen, közben a könyveket dobálta le a polcról, és felfedezte, hogy a kiskonyhájukat milyen jó dolog odatolni valamihez, amit el szeretne érni, és felmászik rá. A karácsonyi LED-fényfüzér kapcsolóját is sikerült elérnie, egyszer csak annyit láttam a konyhából, amikor benéztem, hogy ki-be kapcsolódik az égősor. Persze amikor bementem, és rákérdeztem, hogy ez mi, akkor gyorsan elengedte a kapcsolót, és úgy csinált, mintha nem tudna semmiről.

Cicielhagyás: hát igen, ez az amit én nem gondoltam volna még pár hete, hogy Gergő önállóan fogja abbahagyni a cicizést. Az esti cicit teljesen elhagytuk, reggel még kéri, de volt már nap, amikor nem jutot eszébe, én meg direkt nem szóltam neki.