Szombaton volt az ötödik házassági évfordulónk, na jó, mi ez az öt év ahhoz képest, hogy már 12 éve is elmúlt, hogy együtt vagyunk.
Azért sikerült jól meglepnünk egymást. Én egy fotóalbumot készítettem Zsoltinak, az elmúlt 5 év képeiből szemezgetve, ő pedig már pénteken küldetett nekem futárral egy virágcsokrot, hát jól meglepődtem! :)
Aztán vasárnap leadtuk a gyerkőcöket, és elmentünk kettesben ebédelni, majd shoppingolni, és a vásárolgatásnak az lett az eredménye, hogy gazdagodtam egy ezüst gyűrűvel és fülbevalóval. Pedig én nem is akartam, de tényleg. Az úgy volt, hogy sétálgattunk a Camponába, és megálltunk egy ékszerbolt kirakata előtt nézelődni. Zsolti mutatott egy gyűrűt, hogy milyen szép, én: tényleg szép, na menjünk tovább. Továbbmentünk Zsolti megáll és mondja: nem nézzük meg azt a gyűrűt!? Én: Nem! Ő: De miért nem? Én: mert nem! Ő: naaaaaaa! Én: na jóóóóóó! Visszamentünk, gyűrűt mintha rám öntötték volna, és hát ott volt a hozzá passzoló fülbevaló is! Na arra meg én mondtam, hogy ez is kell, legfeljebb ezzel már a kariajimat is letudtuk! :) Zsolti rábólintott, hogy ez is belefér még az évfordulós ajándékba! Én meg rávágtam: hogy ok, akkor karácsonyra hátha találok egy hozzápasszoló nyakláncot is! :D
Gergőt is meg kell hogy említsem, mert neki meg szombaton volt a névnapja, na őt sem kell sajnálni, kapott ajándékot bőven! :)
