Végre meghozta a gyümölcsét az én állandó szadizásom, Dávidka kb. másfél hete nagyon szépen tartja a fejét, és már nem üvölt egyből, ha lerakom hasra, hanem nézelődik, próbálja megkaparintani a játékokat amiket elé pakolok. Rekordot is döntöttünk, mert egyszer negyed órát is kibírt, nem vicc lemértem. :)
Amúgy már kezdtem miatta idegeskedni, hogy mi a franctól nem emeli még a fejét, mert elvileg minden ok vele, nem laza az izomzata stb. úgyhogy tényleg a nagy súlya lehetett a lustaságának, ügyetlenségének az oka, na meg amikor betegeskedett, akkor azért kíméltem, nem ostromoltam őt nagyon a hasonfekvéssel.
Meg szerintem jót tett neki a torna is, amit Bogitól lestem el, itt is köszi a gyakorlatokat mégegyszer! :)
Fejemelés kipipálva, jöhet a következő állomás, a forgás. Az is meglesz nemsokára, folyamatosan gyakorolja, háton is, hason is. Odáig megvan, hogy elfordul oldalra teljesen, már csak a popsiját nem tudja átlendíteni, hiába az a nagy súlya megint :)
Ilyen ügyes vagyok már:
Azért a kendőt továbbra is imádjuk: