Megint annyi mindenről írtam volna a héten, de valahogy soha nem jutott rá időm, de most összeszedtem pár dolgot:
Szavak: Bebének megint lett pár szava, igaz ezeket még nem úgy mondja, ahogy kell, de már megértjük hogy mit akar vele mondani. Lehet hogy egyébként a túlhallás is bekavar abba, hogy nem helyesen mondja a szavakat, úgyhogy szerintem szükség lesz mindenképpen arra a hallásébresztő terápiára amit a hallásvizsgálaton javasoltak. A másik, hogy nagyon sok szót úgy mond, hogy csak a magánhangzókat mondja. Ami egyébként jó jel, mert állítólag sok autista gyereknél ez a kezdet, és így lendülnek bele a beszédbe...
Viszont van egy szó amit nagyon szépen tud mondani, azt hogy: állj! Gergőtől tanulta. Zsolti játszott velük valamelyik nap, a játék közlekedési lámpánál mutatta nekik, hogy a pirosnál meg kell állni az autónak: állj! Gergő el is kezdte mondogatni, erre rá Bebe is megismételte teljesen érthetően.
Gergőnek is vannak szavai amiket szívesen használ, de továbbra is a halandzsaszöveget részesíti előnyben. Mostanában a kedvenc időtöltése, hogy könyvnézegetés közben folyamatosan dumál a maga nyelvén, közben mutogat, és mindezt olyan komolyan elő tudja adni, mintha tényleg a mesét olvasná. :)
Ujjcumi: Bebe kb. 3 hónapos korától nagy ujjcumis volt, mostanáig. Igazából semmi drasztikusat nem vetettünk be annak érdekében, hogy leszokjon róla, max. finoman mondogattuk neki, hogy az az ujjcumi már nem neki való, mert olyan nagyfiú már. Kb. két hete vettem észre, hogy napközben már egyáltalán nem használja az ujjacskáját megnyugtatásképpen, már csak az esti elalvásnál dugja be az ujját a szájába, és úgy alszik el, de éjszaka már nem cumizza az ujját. Ennyi meg még belefér egy nagyfiúnak is, hogy elalvásnál használja.
Csínytevés: na abban már Gergő sincs lemaradva Bebétől. Valamelyik nap a tv előtt állt a szekrényen, közben a könyveket dobálta le a polcról, és felfedezte, hogy a kiskonyhájukat milyen jó dolog odatolni valamihez, amit el szeretne érni, és felmászik rá. A karácsonyi LED-fényfüzér kapcsolóját is sikerült elérnie, egyszer csak annyit láttam a konyhából, amikor benéztem, hogy ki-be kapcsolódik az égősor. Persze amikor bementem, és rákérdeztem, hogy ez mi, akkor gyorsan elengedte a kapcsolót, és úgy csinált, mintha nem tudna semmiről.
Cicielhagyás: hát igen, ez az amit én nem gondoltam volna még pár hete, hogy Gergő önállóan fogja abbahagyni a cicizést. Az esti cicit teljesen elhagytuk, reggel még kéri, de volt már nap, amikor nem jutot eszébe, én meg direkt nem szóltam neki.
Ujjcumi: Bebe kb. 3 hónapos korától nagy ujjcumis volt, mostanáig. Igazából semmi drasztikusat nem vetettünk be annak érdekében, hogy leszokjon róla, max. finoman mondogattuk neki, hogy az az ujjcumi már nem neki való, mert olyan nagyfiú már. Kb. két hete vettem észre, hogy napközben már egyáltalán nem használja az ujjacskáját megnyugtatásképpen, már csak az esti elalvásnál dugja be az ujját a szájába, és úgy alszik el, de éjszaka már nem cumizza az ujját. Ennyi meg még belefér egy nagyfiúnak is, hogy elalvásnál használja.
Csínytevés: na abban már Gergő sincs lemaradva Bebétől. Valamelyik nap a tv előtt állt a szekrényen, közben a könyveket dobálta le a polcról, és felfedezte, hogy a kiskonyhájukat milyen jó dolog odatolni valamihez, amit el szeretne érni, és felmászik rá. A karácsonyi LED-fényfüzér kapcsolóját is sikerült elérnie, egyszer csak annyit láttam a konyhából, amikor benéztem, hogy ki-be kapcsolódik az égősor. Persze amikor bementem, és rákérdeztem, hogy ez mi, akkor gyorsan elengedte a kapcsolót, és úgy csinált, mintha nem tudna semmiről.
Cicielhagyás: hát igen, ez az amit én nem gondoltam volna még pár hete, hogy Gergő önállóan fogja abbahagyni a cicizést. Az esti cicit teljesen elhagytuk, reggel még kéri, de volt már nap, amikor nem jutot eszébe, én meg direkt nem szóltam neki.
