Kiskarácsony, nagykarácsony....

Miről is posztolhatnék így a két ünnep között, mint kis családunk karácsonyáról, ami nagyon jól sikerült, köszönhetően annak is, hogy idén nem úgy volt, hogy a karácsony előtti két nap kapkodással telt (köszönhetően a tavaly decemberi folyamatos betegségek miatt), hanem mindent szépen beosztottunk jó előre, így az utolsó héten minden napra akadt valami tennivaló. Szenteste előtt egy héttel minden este becsomagoltam két-három ajándékot, így már ott tiszta nyugi voltam, hogy végre nem egy egész ajándékhegyet kell egyszerre becsomiznom. A karácsonyi menüt már december közepe előtt lefixáltuk Zsoltival, így jó előre ott sorakoztak a cetlik a konyhában, hogy milyen alapanyagokat is kell beszerezni, így amikor indultunk a nagybevásárlásra, már csak a cetliket kellett gyorsan zsebrevágni, és indulhatott a vásárlás. Aztán ott voltak még olyan apróságok, hogy szaloncukor kötözés, azt szombat estére időzítettem, mert mi vasárnap este, 23.-án már feldíszítettük a fát, hogy 24.-én reggel már ott  várja a karácsonyfa a gyerekeket a nappaliban. 24.-ére már csak a sütés-főzés maradt mielőtt megérkezett a Jézuska.

 

Szóval 24.-én reggel volt is nagy öröm, amikor megpillantották a fiúk a karácsonyfát, Gergő hosszú percekig csak nézte, egy hang nem jött ki a torkán, annyira meglepődött, hogy az eddig csak a könyvekben csodált karácsonyfák helyett egy igazi állt a nappaliban. Ez borzasztó nagy élmény volt neki, ahogy megtapogatta a tűleveleket, csodálta a díszeket, fényeket. Bebe is annyira örült a fának, ugrándozott örömében.

Aztán délután jött a Jézuska, ott is volt nagy csodálkozás, örömködés, sikongatás. Rengeteg ajándékot kaptak, így amit már korábban írtam, megint ahhoz a taktikához folyamodtunk, hogy a nagyobb ajándékokat bontottuk ki Szenteste, a többit megint elosztottuk a két ünnep közötti napokra, így minden nap van még valami újdonság. Azért az idei év legkedvesebb ajándékára mindenképpen ki kell térnem: a porszívóra. Húúúúúúúú, hát ez mekkora élmény mindkét gyerkőcnek, voltak/vannak is belőle még meccsek, hogy melyikük is játszon épp vele, de majd csak lecseng az újdonság varázsa, én meg addig azt várom titokban, hogy mikor fogy ki belőle az elem.... :)

25.- 26.-án pedig a szokásos nagyszülők végiglátogatása program következett, Gergő mindkét nap 2*10 perceket aludt, úgyhogy tegnap este borult is a bili, olyan bőgőrohamot kapott, amit még eddig soha nem láttunk. Hiába, ő még kicsi ehhez az egész napos pörgéshez, főleg hogy mellé sok-sok élmény is társult. Ezek után a Szilvesztert már nyugisnak tervezzük, amolyan nyugdíjas módjára. :) Megvárjuk az éjfélt, koccintás, aztán szunya. Na jó, azért este előkerülnek majd a Bacardis üvegek, főleg, hogy Gergő bő egy hete már reggel sem szopizik, így már tényleg bűnözhetek! :)

 

Képekből nem sokat teszek, az összeset lásd FB-on!!!

Hű, ez egy igazi karácsonyfa...

 A PORSZÍVÓ :)

Konzultáció és kukkerolás

Még karácsony előtt gyorsan beiktattunk egy konzultációt és kukkerolást az oviban.

 

 

A konzultáció főképp azért volt fontos, mert most beszéltük át Ildivel az Én könyvet, amit Bebének kell készítenünk. Vittük a kinyomtatott képeket, átbeszéltük, hogy mennyire legyen részletes, stb. Az Én könyvről majd írok részletesebben is, ha kész lesz, de a lényege, hogy ez egy önismereti könyv lesz Bebének, fotók róla, a családról, kedvenc dolgok, nem szeretem dolgok stb.

 

Szó volt még a beszédről, összegyűjtöttük Ildinek, hogy milyen szavakat, hangzókat használ (ezt majd  blogba is felteszem), és azt mondta, hogy ez mind szuper. Ő is felírta ezeket a szavakat, és a többieknek is felrakta a a csoportba a táblára, hogy lássák, és megpróbálják Bebéből kicsalogatni ezeket a szavakat, hangzókat ők is, mert ott csak az inni szót használja.

Felmerült bennünk, hogy talán a túlhallás miatt nehezebben érti Bebe a szavakat, és ezért is mondja másképpen amiket tud. Úgyhogy most abban maradtunk Ildivel, hogy januárban utánakérdez a Pesti fejlesztőházban a zeneterapeutánál, aki foglalkozik egyéni zeneterápiával is, hogy fogadná-e Bebét, és akkor nekiállnánk egy zeneterápiás fejlesztésnek is (ez már régebben írtam is talán, a lényege: hogy fülhallgatón keresztül kellemes zenét hallgattatnak a gyerekkel, vegyítve a számára zavaró magasabb frekvenciájú hangokkal, így szoktatva a fülét ezekhez a hangokhoz is, hogy megtanuljon az ilyen jellegű hangokkal is együtt élni.

 

Beszéltünk még az óvódai tevékenységéről is, megint megkaptuk, hogy csúcsszuper mindenben, a napirendkártyákat, pecs-eket ő kezeli a legjobban, azonnal levágja a különböző szitukat, és rendkívül szociális gyerek, ami egy autista gyereknél nagyon nagy szó.

Jövő tavasszal pedig nekifutunk egy integráló ovinak, ebben is kapunk segítséget Ilditől, összegyűjti nekünk a csepeli legjobb ovikat, de elmondta, hogy a legfontosabb, hogy az óvónő vevő legyen arra, hogy igen, Bebe egy autista kisfiú és vele máshogy kell foglalkozni mint egy átlag gyerekkel. Mert sajnos sok óvóda kiadja magát integráltnak, de a pedagógusok meg nem értenek hozzá, vagy úgy állnak hozzá, hogy nem érdekli őket a gyerek sorsa, inkább szabadulnának tőle. A legjobb az lenne, ha olyan óvónénije lenne Bebének, aki maga is gyógypedagógus végzettségű, erre is van esély, elvileg.

 

A kukkerolás is nagyon jó volt, Bebe továbbra is nagyon lelkesen vesz részt a feladatokban, a gyógypedagógusok előtt pedig továbbra is le a kalappal, ahogy foglalkoznak a gyerkőcökkel.

A nap elején a gyertyagyújtásnál olyan cuki volt, már alig várta, hogy rá kerüljön a sor, széles mosollyal fogadta amikor neki énekeltek, köszöntötték, a végén pedig boldogan fújta el a gyertyát.

A szabad foglalkozás során is jól feltalálta magát, természetesen a takarítós rész sem maradhatott ki, Ildivel még port is töröltek. :) De sokat autóztak, vonatoztak, építettek, kirakóztak. Az egyéni asztali játéknál is nagyon ügyesen megült, játszott Adriennel, a babzsák foglalkozáson is nagyon jól teljesített. Volt mondókázás is, Bebe is ügyesen eljátszotta a különböző mondókákat a kezével. A zenefoglalkozáson doboltak, csörgőztek, sok karácsonyi dalt énekeltek, illetve hallgattak, és kendővel is tánciztak. Gyurmáztak is, Bebe spagettit gyártott! :) Aztán az utolsó egy órában karácsonyi partit csaptak, akkor volt az uzsonna, és Gabi nénitől kaptak szaloncukrot is, sőt még muffin-t is sütött a gyerekeknek. Bebének nagyon tetszett a csoportdíszítés is, főleg az égők!

Ma is tartalmas napja volt az oviban, ki is dőlt este hamar!



Vegyesen

Megint annyi mindenről írtam volna a héten, de valahogy soha nem jutott rá időm, de most összeszedtem pár dolgot:

 

Szavak: Bebének megint lett pár szava, igaz ezeket még nem úgy mondja, ahogy kell, de már megértjük hogy mit akar vele mondani. Lehet hogy egyébként a túlhallás is bekavar abba, hogy nem helyesen mondja a szavakat, úgyhogy szerintem szükség lesz mindenképpen arra a hallásébresztő terápiára amit a hallásvizsgálaton javasoltak. A másik, hogy nagyon sok szót úgy mond, hogy csak a magánhangzókat mondja. Ami egyébként jó jel, mert állítólag sok autista gyereknél ez a kezdet, és így lendülnek bele a beszédbe...

Viszont van egy szó amit nagyon szépen tud mondani, azt hogy: állj! Gergőtől tanulta. Zsolti játszott velük valamelyik nap, a játék közlekedési lámpánál mutatta nekik, hogy a pirosnál meg kell állni az autónak: állj! Gergő el is kezdte mondogatni, erre rá Bebe is megismételte teljesen érthetően.

Gergőnek is vannak szavai amiket szívesen használ, de továbbra is a halandzsaszöveget részesíti előnyben. Mostanában a kedvenc időtöltése, hogy könyvnézegetés közben folyamatosan dumál a maga nyelvén, közben mutogat, és mindezt olyan komolyan elő tudja adni, mintha tényleg a mesét olvasná. :)

Ujjcumi: Bebe kb. 3 hónapos korától nagy ujjcumis volt, mostanáig. Igazából semmi drasztikusat nem vetettünk be annak érdekében, hogy leszokjon róla, max. finoman mondogattuk neki, hogy az az ujjcumi már nem neki való, mert olyan nagyfiú már. Kb. két hete vettem észre, hogy napközben már egyáltalán nem használja az ujjacskáját megnyugtatásképpen, már csak az esti elalvásnál dugja be az ujját a szájába, és úgy alszik el, de éjszaka már nem cumizza az ujját. Ennyi meg még belefér egy nagyfiúnak is, hogy elalvásnál használja.

Csínytevés: na abban már Gergő sincs lemaradva Bebétől. Valamelyik nap a tv előtt állt a szekrényen, közben a könyveket dobálta le a polcról, és felfedezte, hogy a kiskonyhájukat milyen jó dolog odatolni valamihez, amit el szeretne érni, és felmászik rá. A karácsonyi LED-fényfüzér kapcsolóját is sikerült elérnie, egyszer csak annyit láttam a konyhából, amikor benéztem, hogy ki-be kapcsolódik az égősor. Persze amikor bementem, és rákérdeztem, hogy ez mi, akkor gyorsan elengedte a kapcsolót, és úgy csinált, mintha nem tudna semmiről.

Cicielhagyás: hát igen, ez az amit én nem gondoltam volna még pár hete, hogy Gergő önállóan fogja abbahagyni a cicizést. Az esti cicit teljesen elhagytuk, reggel még kéri, de volt már nap, amikor nem jutot eszébe, én meg direkt nem szóltam neki.

Ez + az

Oltás: Gergő csütörtökön megkapta a 18 hós oltását. Egy szavam sem lehet, picit sírdogált, de ahogy kijöttünk már újra mosolygott.

 

 

Takonykór: na igen, már úgyis olyan régen nem volt huzamosabb ideig a szobánk vendége a porszívó. Bebe pénteken kezdte, de csak nagyon enyhe formában, így holnap mehet is oviba. Gergő meg ma reggelre taknyosodott be, tette mindezt azután, hogy Ildi barátnőmnek le mertem írni este mail-be, hogy Gergő még okés. Tudjuk, Murphy keze benne van! De legalább a kedve egész jó, és kivételesen nem kell popót cípelnem, na ha murphy ezt is olvassa akkor grrrrrrrrrrrrrr. Viszont az éjszakánk szerintem necces lesz, mert első éjszaka taknyosan, és az mindig vergődős.

 

 

Ja és persze a hét legfontosabb eseménye a Mikulás:

 

 

 

 És a végére két Gergőfej Bebe sapijában :D



Mikulás ünnepség

A fejlesztőben ma tartották a Mikulás ünnepséget, Bebe hozta a formáját, de szerencsére pozitívan.

4-kor kezdődött a buli egy bábelőadással (Süni ajándéka), Bebe kb. 5 percig ült meg a fenekén, utána már ment volna az útjára. Egy ideig küzdöttünk, hogy maradjon már, üljön le a fenekére,de aztán Ildi mondta hagyjam mászkálni, végülis volt ott rajta kívül pár gyerek aki ugyanezt tette, így én sem zavartattam magam. Nem is volt ezután semmi gond vele, na jó egyszer odament a bábos bácsihoz, kicsit átrendezte a díszletet, de mindezt olyan murisan adta elő, hogy még a bábos bácsi is felajánlotta, hogy a kedvéért átírja a mesét! :) Az egyik csoporttársa pedig bement a bábos bácsi mellé, ment utána az anyukája is, szóval jó poénok voltak. Az előadás kb. negyed órás volt, a végén kérte a bácsi, ha tetszett nekik a mese, akkor jó hangosan tapsoljanak. Bebe meg fogta magát, kiállt középre, és jó hangosan elkezdett tapsolni, bár gyanítom ez nem is annyira az előadásnak szólt, csak annak, hogy a középpontban legyen. Amúgy tisztára fel volt pörögve, jött ment az emberek között, beült idegen emberek mellé a székekre, simogatta a gyerekeket.

A Mikulás a bábelőadás után érkezett, a gyerekek és mi felnőttek is énekkel köszöntöttük. Ezután a gyerekek sorban álltak a Mikulásnál a csomagért, Bebével mi is odamentünk, hát égtem is rendesen mert a Miku még nem is mondott semmit, de Bebe tartotta a markát a csomagért, jó gyerek na. :)

Aztán jött az evészet-ivászat, Bebe lazán kiszolgálta magát, fogta a tányért, megpakolta pogácsával, sütivel, és leült enni. Utána még játszott a többi gyerekkel míg el nem kezdtük készülődni hazafele.

 

Sajnos képet nem tudtam csinálni, mert Bebe adott nekem melót bőven, még arra sem volt időm, hogy a gépet elővegyem a táskából. :)

Első adventi hétvége

Advent első vasárnapja alkalmából, tegnap fogtunk magunkat, és leszedtük az összes függönyt, kimostam, Zsolti megpucolta az ablakokat, és jöhetett a nagy díszítés. Minden ablakra került üvegmatrica, Bebe szobájába és a nappaliba égők is az ablakokra. Nagyon tetszik a dekoráció a gyerekeknek, Bebe ma kérte, hogy nála is kapcsoljuk be a fényeket, amikor a nappaliban bekapcsoltuk.

Persze még a lakásban nincs minden dísz kirakva, de jövőhéten szép lassan majd elővesszük, és azokat is kitesszük.

 

Tegnap az adventi naptárban is elkezdődött a visszaszámlálás, és végre úgy néz ki, hogy Bebe is érti a lényeget, legalábbis a csokis adventi naptárat kezdi érteni, hogy naponta egy csoki, és az utolsó napon, aikor kiürül a naptár, akkor jön este a Jézuska.

Szóval jövőre azt hiszem én is összedobok valami jó adventi naptárat a fiúknak. Gergőt is érdekelte a nyitogatás, persze csak addig amíg meg nem látta csokit, mert ő nem szereti a csokit, kínáltuk már, de eddig mindig csak fintorgott rá, ha megkóstolta. Neki szerintem a téliszalámi ízű csoki jönne be. :D

 

A héten előkerültek a Télapós, karácsonyos mesekönyvek, foglalkoztatók, cd-k, hangolódunk az ünnepekre.

 

Az ajándékokkal is tök jól állunk. A gyerekeknek szinte már minden megvan, én is gyűjtöm Zsolti ajándékait szép lassan. A gyerekek szokás szerint megint jó sok mindent kapnak, inkább nem is sorolom fel.... az az igazság ilyenkor mindig egy kicsit elszállunk, de olyan jó nézni őket, ahogy bontogatják az ajándékokat. És ami nálunk tavaly nagyon bevált, hogy volt olyan ajándék, amit pl. a két ünnep között bontottak ki, és így minden napra volt valami újdonság.

 



Minden ok!

A hétre letudtuk a fejlesztős ovit, minden ment mint a karikacsapás, a héten sem sírt Bebe, amikor leadta őt Zsolti, jól érezte magát az oviban, látszott is rajta, amikor mentem érte olyan vidám volt.

Jövóhét hétfőn pedig Mikulás ünnepség lesz, így már délután 4-re menni kell valamelyik szülőnek, mert nem tudni, hogy a gyerkőcök hogy reagálják le az ünnepséget. Szerintem Bebével nem lesz különösebb gond, de megyek, ott leszek vele, és ha nem akar egyedül odamenni a Mikuláshoz a csomagért, majd én odakísérem. Lesz bábelőadás is, remélem az is le fogja kötni valamennyire, és lesz étel-ital, szóval jó kis buli lesz, reméljük! :)

Képek!

 

 Másfél éves nagyfiú:

 Mókáznak a srácok :)

 Huncut lovas:



Itthon is ovi

Múlthéten kezdődött, hogy Bebe elkezdett ovisat játszani itthon. Méghozzá az uzsonnáztatós részt kezdte el játszani. Megterít a kiskonyhájuk mellett, kis terítő, rá tányérok, kis poharak, aztán jöhet a tálalás, kapnak a képzeletbeli gyerekek gyümölcsöt, zöldséget, sőt sültkrumplit és pizzát is, ma meg grillcsirke volt a menü. :)

 

Aztán pár napja jött egy másik ovis dolog, a nap eleji köszöntés! Hú, hát komolyan lehidaltam tőle, amikor először megláttam ahogy eljátsza. Áthozza a nappaliba az Ikeás kisszékeket, az egyikre ő ül rá, a másikra vagy nekem kell ráülni, vagy egy plüss álatot rak a székre. Mécsesnek kitalálta, hogy jó lesz egy dupló kocka, az öngyújtó szerepét pedig egy játék hűsfogóra osztotta ki. Szóval fogja, megpöcköli a hústűvel a kockát (ez a gyertyagyújtás akar lenni) és utána elkezd dúdolgatni (ez az éneklős rész),  majd a végén elfújja. Nagyon cuki, ahogy itthon is ovizik! :)

5.

Szombaton volt az ötödik házassági évfordulónk, na jó, mi ez az öt év ahhoz képest, hogy már 12 éve is elmúlt, hogy együtt vagyunk.

Azért sikerült jól meglepnünk egymást. Én egy fotóalbumot készítettem Zsoltinak, az elmúlt 5 év képeiből szemezgetve, ő pedig már pénteken küldetett nekem futárral egy virágcsokrot, hát jól meglepődtem! :)

Aztán vasárnap leadtuk a gyerkőcöket, és elmentünk kettesben ebédelni, majd shoppingolni, és a vásárolgatásnak az lett az eredménye, hogy gazdagodtam egy ezüst gyűrűvel és fülbevalóval. Pedig én nem is akartam, de tényleg. Az úgy volt, hogy sétálgattunk a Camponába, és megálltunk egy ékszerbolt kirakata előtt nézelődni. Zsolti mutatott egy gyűrűt, hogy milyen szép, én: tényleg szép, na menjünk tovább. Továbbmentünk Zsolti megáll és mondja: nem nézzük meg azt a gyűrűt!? Én: Nem! Ő: De miért nem? Én: mert nem! Ő: naaaaaaa! Én: na jóóóóóó! Visszamentünk, gyűrűt mintha rám öntötték volna, és hát ott volt a hozzá passzoló fülbevaló is! Na arra meg én mondtam, hogy ez is kell, legfeljebb ezzel már a kariajimat is letudtuk! :) Zsolti rábólintott, hogy ez is belefér még az évfordulós ajándékba! Én meg rávágtam: hogy ok, akkor karácsonyra hátha találok egy hozzápasszoló nyakláncot is! :D

 

 

Gergőt is meg kell hogy említsem, mert neki meg szombaton volt a névnapja, na őt sem kell sajnálni, kapott ajándékot bőven! :) 

Kukkerolás

Ma voltunk megnézni az oviban Bebét. Délelőtt már fel volt pörögve, várta az ovit, és örömmel készülődött. Amikor az oviban átöltöztettük mindketten elköszöntünk tőle, és láss csodát ma sem volt sírás! Mindkettőnket megölelt és már szaladt is be a csoportba a napirendkártyákat rakni. Mi meg szépen beültünk a kukkerolós szobába.

Amíg gyülekeztek a gyerekek addig szabad foglalkozás volt, mindenki játszhatott amivel szeretett volna, és a gyógypedagógusok is bekapcsolódtak a játékba, egyedül nem hagytak játszani senkit (Bebe vonatozott, autózott, porszívózott). Ez kb. negyed óra volt, majd összepakoltak, közben énekeltek (Dolgozzunk szaporán mossuk fel a konyhát... ) Ezután  jött a köszöntés. Körben ültek a kis székekeken, és egyesével énekelve köszöntöttek minden gyereket, mindegyik gyereknek mécsest gyújtottak, és a végén egyesével el kellett fújniuk a gyerekeknek.

Ezután lementek az udvarra egy kurta fél órára (ezzel is gyakorolják a gyerekek az öltözést-vetkőzést), ezt fentről néztük az ablakból. Bebe motorozott, hintázott, mászkált. Ahogy feljöttek beugrottak a csoportba a napirendkártyákat rendezni, udvar kártya le- TSMT kártya fel, és jöhetett is a torna. Átmentek a tortaterembe, ott is nézhettük őt az ajtónál, mert azon is vakablak van. Nagyon ügyes volt, ugyanolyan lelkesedéssel csinálta a pályát, ahogy annak idején velem is, amikor egyénileg jártunk Ágihoz. Voltak labdás, mondókás feladatok is mint amiket itthon is csinálunk.

Ezután megint egyéni játék volt, de közben egyenként is foglalkoztak a gyerekekkel, Adrienn csinálta egyenként az asztali játékos foglalkozást, Ildi-Gabi a babzsákos foglalkozást (ezt nem láttuk, mert ez egy külön fejlesztőszobában zajlik, de Ildi a nap végén felvázolta nekünk a foglalkozást). Bebe az asztali játéknál nagyon ügyes volt, kirakóztak, gyöngyöt fűztek, logikai játékoztak Adriennel, és látszott rajta, hogy nagyon lekötötte a figyelmét.

Aztán jött az uzsonna, megterítették szépen az asztalt, körbeülték a felnőttek-gyerekek együtt, és jöhetett is a hami. Volt szalámis szendvics, zsemle, gyümölcs, tea, víz. Mindegyik gyerek Pecs kártyák segítségével választhatta ki, hogy mit szeretne enni-inni. Bebe először szalámis szendvicset választott, igaz a szalámit nem ette meg, de a vajaskiflit megette. Ezután még kétszer kért zsemlét is, nevettük is Zsoltival, hogy a gyerek úgy eszik mint aki soha nem evett, pedig mindig teli hassal érkezik az oviba, mert előtte ebédel otthon. Igaz azért szép komótosan evett, vagy fél órát ült az asztalnál, ő volt az utolsó aki befejezte az uzsonnát. Ezután jött a fogmosás.

Utána folytatódott az asztali játék-babzsák-egyéni játék körforgása, amíg mindegyik gyerek sorra nem került mindenhol.

A napot egy nagy közös gyurmázással zárták, Bebe legnagyobb örömére, mert imádja a gyurmázást.

Kimentünk a folyosóra és ott vártuk őt, amikor meglátott minket nagyon megörült, ő nem tudta hogy mi ott vagyunk, igaz egyszer majdnem azt hittük hogy bukta van, mert Bebe rátapadt a vakablakra, mi meg lebuktunk a szék alá, nehogy meglásson mégis minket.

Mindent összevetve amit láttunk ma csupa-csupa pozitívum, Bebe tényleg rengeteget fejlődött, szépen kommunikált a Pecs-ekkel, a napirendkártyázás is a kisujjában van, látszik rajta hogy a csoportba megtalálta a helyét, és szereti is a közösséget, szívesen csatlakozott a többi gyerekhez is játszani. A pedagósukról szintén csak csupa jót tudok írni, le a kalappal előttük, amilyen szeretettel-gondoskodással bánnak ezekkel a gyerkőcökkel, tényleg minden tiszteletem az övéké.

 

 



Betegségügyek

5 hetet bírtunk úgy, hogy senkinek semmi baja nem volt, aztán Bebe elkezdett taknyolni szombaton, de csak éppenhogy, még most is hallani néha hogy szörcsög, de nem folyik a nózija. Gergő tegnap kezdte, ő is még az éppenhogy kategóriába sorolható, aztán jöttem én, nekem is picit folyik az orrom, viszont a torkom az gáz, de remélem majd a homeós szerek helyre tesznek. Apa meg a vasszervezet, ő még egészséges.

Ovijelentés

Megint eltelt két ovis nap, tegnap volt egy pici sírás, amikor apa beadta, ma viszont vidáman ment be a csoportba, egyből ment  napirendkártyákhoz tette a dolgát. Ezek szerint mégsem egy berögzült szokás ez, csak szeretett nyafizni. Amúgy minden okés volt vele, szépen részt vett a feladatokban, Ildi nagyon megdícsérte. Ma meglestem egy picit, mert 20 perccel előbb odaértem, pont voltak nézni a vakablakos szobába, így kihasználtam én is bementem kukkolni, pont Gryllus Vilmos zenéjére tánciztak kendőkkel a kezükben, Bebe is tök cuki volt, ahogy játszott a kezeivel a kendővel, közben ugrált, táncizott.

Jövőhét hétfőn pedig mi is megyünk egész délutánra kukkerolni, már nagyon várjuk. :)

 

 



Bebe és Gergő újabb lovas kalandja

Mint már a héten írtam, Bebe egy igazi nagy pacin, Szemin folytatja a lovaglást, ha tetszik neki. Ugye nem is kell írnom, hogy naná, hogy bejött neki a nagyobb ló is, itt aztán kellett rendesen figyelnie, és kapaszkodnia, mert sokkal jobban rázta az ügetésnél  a paci. De nagyon ügyes volt, a végére jól el is fáradt.

 

Gergőtől kicsit tartottam, hogy vajon ő fel mer-e ülni a nagyobb lóra: jelentem, hogy ő is átment a vizsgán, így már kész tényként kezeljük, hogy ha nem is jövőre, de utána való évben, már oktatásra fog ő is járni.

Képes beszámoló:

Büszke lovas :)

 Gergő András bácsival:

 

Természetesen a kutyázás sem maradhatott ki. :)

 Szemi

Másfél éves

Gergő pontosan ma másfél éves!

 

Paraméterei:

Súlya: pontosan 12 kg

Magassága: 83 cm

Fogak száma: 18

 

 

Nézzük, hogy miket tud ez az okos, ügyes, gyönyörű nagyfiú:

- Jön-megy, fut, forog, nagyon mozgékony fiúcska.

- Ismerkedik a lépcsőzéssel, de pár lépcsőfok után elfogy a türelme, és inkább felveteti magát.

- A labdába belerúg, dobja, gurítja.

- Szeret ceruzával firkálni, szigorúan csak papírra!!!!

- Még mindig imádja a könyveket, mindenféle jöhet, a lényeg, hogy sok-sok színes kép legyen benne, hosszú percekig képes belemerülni egy-egy könyv nézegetésébe.

- Mindent ki- be pakol, kupakokat lecsavarja.

- Kedvenc játékai, tevékenységei: vonatozás ( a síneket is sokszor sikerül neki összeilleszteni), építőjátékok (dupló, fakocka, műanyag kocka), főzőcskézés a kiskonyhájukba, orvosos játék (általában Barney a páciens, a fiúk pedig vizsgálják, megnézik a torkát), autózás, a neki való kirakókat is kedveli, próbálja beilleszteni a darabokat, hintázás, séta, játszóterezés.

- Beszédértése nagyon jó, egyre több mindent megért.

- A szavak terén kicsit lelassult (amiket gyakran mondogat: te-tessék, gye-gyere, csi-csillag, ni, vagy nini- inni, Bebe, baba, pápá, pá, bú, vau-vau, cici :) )

- Tesrészek amiket megmutat magán, és a plüssökön: fej, láb, pocak, szem, száj.

- Magát babának hívja a tükörbe, és puszit is dob neki :)

- A könyvekben kérésre mindent megmutat, amit már tud.

- Vetkőzésnél a pólóból, body-ból, pullóverből kibújtatja a kezét.

- Imád fürdeni.

- Mindent utánoz amit lát, ha telefonálok, akkor ő is telefonál a játéktelefonján.

- Nagyon szereti a pocakját, mindent megeszik, és még kétszer cicizik egy nap (reggel-este).

-Képes önállóan enni-inni, de lusta, vagy inkább kényelmes, ezért inkább besegítünk neki.

- Alvás: este 9-től, reggel 8-ig (még mindig úgy keltem reggelente), délutáni alvása általában másfél-két óra.

- Nagy örömünkre belépett a dackorszakba, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné akkor visít, üvölt, hisztizik ahogy csak tud - a játszóról hazafelé jövet rendszeresek a cirkuszok, de már tudom, ha ráhagyom akkor sokkal hamarabb megnyugszik, így csöndben kivárom, míg kitombolja magát.

- Nagyon szereti a testvérét, de a játékok miatt gyakoriak a konfliktusok, na ilyenkor is megy a visítás Gergő részéről, én meg mehetek bíráskodni. De azért ha olyanjuk van, akkor képesek szépen duplózni, vonatozni is együtt.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. :)

 

 

 



Martonvásáros és pacigolós képek

 Bebe és Pötyi :)

 Lovasok :D

Helyzetjelentés

Hú, már jó rég posztoltam, de az estéimet mostanában nagyon lefoglalta valami, ami egyenlőre még titok! :)

Mindenkivel minden ok, Gergő durván belement a dackorszakba, de róla majd többet a másfél éves posztba, úgyis hamarosan esedékes lesz.

 

Bebével új helyen folytatjuk pacigolási pályafutását. Erika váratlanul felmondott az ócsai farmon, amit nagyon sajnáltunk :(, adtunk egy esélyt az új oktatónak, de mivel egyikünknek sem jött be a stílusa így nem volt kérdés, hogy mi bizony megyünk Erika után. Vasárnap már nála lovagolt Bebe Pécelen egy Pötyi nevű pónin, amit nagyol élvezett, és még Gergő is belekóstolt a pacigolásba két kör erejéig.  Most a héten ha jó idő lesz akkor már Maglódra megyünk, igaz ott még nincs póni, de Erika azt javasolta, hogy próbáljuk meg az ő lován, igaz hogy nagy ló, de szerinte menni fog Bebének. Kíváncsian várjuk! :)

 

A hosszú hétvégén végre eljutottunk a martonvásári kastélyparkba is, amúgy is gyönyörű hely, de ilyenkor ősszel még szépségesebb.

 

A héten megkezdődött az ovi is, persze megint volt egy kis sírdogálás amikor apa leadta, de semmi komoly, mert két perc múlva már okés is volt. Kiderült, hogy nem vagyok elfogult a fiammal kapcsolatban, ma Gabi olyan dolgokat mondott, hogy dagadoztam rendesen a büszkeségtől. :)  

Bebe beszédértése robbanásszerűen megnőtt, a napirendkártyákat úgy kezeli a csoportba, hogy öröm nézni, a pecs-ezést is nagyon ügyesen csinálja, tök jól leveszi  a szitukat, hogy mikor mi van, mit kell csinálni, szóval okos gyerek, csak néha szereti titkolni, és Gabi még azt is megsúgta halkan, hogy Bebe a csoportelső!!!!! Kell ennél nagyobb boldogság nekünk!? :))))))

Képes poszt

Már úgy is olyan régen raktam képeket....


Kis szakácsfiú! :)

 Tegnap a Velencei-tónál jártunk. Igaz eredetileg a martonvásári kastélyparkba indultunk, de mivel full tömeg volt a parkban valami rendezvény miatt, inkább elmentünk Agárdra, és ott vezettük le a felesleges energiánkat. :D ezen a képen épp versenyt futottam Bebével :D

 

 Gergő a bátyus új mocijával:

 

 Nagy munkában vannak :)

 Így szeretem az öcsikémet :)

 

 

 Borulás a mocival. Szerencsére nem ütötte meg magát, nem is sírt, csak egy kicsit nyafogott.

 

 

 Ücsörgés a parton

 

 

Vadmotorosok :)

 

 Gergő megörökölte a régi mocit!

 

 Végül  közkívánatra a múltkori falfirkás poszthoz egy kép