Sok-sok kép!

Még van elmaradásom, ami a képeket illeti, úgyhogy most picit ömlesztek! :)

Reggeli ébredés utáni pillanatok: 

Így bírtuk a kánikulát: 

Dávidka arcok: 

 Voltunk játszóházban is: 

Bejártuk a taksonyi tanösvényt, amíg Bebe Marika néninél tanult:  

Múlthéten még jártunk a vasúttörténeti parkban is, apa egész héten szabin volt, úgyhogy volt bőven csavargás. Vasúttörténeti képek ITT

ITT pedig egy pici videó Dávid négykézlábazásáról. 

Véget ért egy korszak

Hétfőn volt az utolsó ovis nap a fejlesztőben, és ezzel számunkra véget is ért egy korszak. Mi is elkísértük Bebét az utolsó napon, vittünk minden gyógypedagógusnak kis köszönőajándékot.

Azért rendesen előjöttek az emlékek, főleg arról a bizonyos szeptemberi napról, amikor mentünk az első vizsgálatra, és megtudtuk a diagnózist, és találgathattuk, hogy képes lesz-e vajon megtanulni beszélni, és a többi... Aztán az első egyéni fejlesztések, amikor Mariann szinte semmit nem tudott kezdeni Bebével, mert folyamatosan az ajtót nyitogatta-csukogatta, vagy bámult ki az ablakon, az első gyötrelmes TSMT-k, amikor vért izzadva cipeltük őt végig Ágival a pályán, és az itthoni gyakorlatok is visítások közepette zajlottak. Hányszor tartottunk ott, hogy kész vége, nem visszük, persze vittük, hogyne vittük volna, hisz itt az ő jövőjéről volt szó, hogy mennyire lesz képes boldogulni ebben a világban. 

Szerencsére mára ezek a gyötrelmes emlékek elhalványultak, és Bebét azóta mintha teljesen kicserélték volna, egész nap beszél, játszik, kinyílt a világ felé, mintha nem is az a gyerek lett volna majd 3 évvel ezelőtt. 

Ebben nagy szerepe van a korai fejlesztő gyógypedagógusainak, akik foglalkoztak vele, és minket is támogattak, elláttak tanácsokkal. Örökre hálásak leszünk nekik érte!!! 

A fejlesztés nyáron sem fog abba maradni, heti kétszer fogunk járni Marika nénihez, akivel megfogtuk az isten lábát, mert logopédus és gyógypedagógus is, és olyan érzéke van Bebéhez, hogy hihetetlen. Nála ugyanazt érzem, mint a fejlesztő csapatánál, hogy nagyon jó kezekben van a fiúnk! 

Bebe első horgászata

Kedden nagy nap volt Apa és a Nagyfia életében, megvolt az első közös apa-fia horgászatuk. Mindketten nagyon izgatottan várták, Bebe a halak miatt, Zsolti meg azért, hogy Bebének vajon hogy fog tetszeni!? A horgászatot persze megelőzték az előkészületek, itthon horgot kötöttek meg ilyenek....

Megmondom őszintén én 1-2 órát jósoltam, hogy Bebe kb. annyit fog bírni és jönnek haza, mert megunja az egészet. De nem így lett, kb. 5 és fél óra hosszat voltak lent, Bebe nagyon élvezte, snecizett, apja fenekezett, és lám nem is tértek haza üres kézzel, fogtak törpeharcsákat, keszegeket, és egy pontyot, amit Bebe merített ki egy kis segítséggel. azt hiszem sikerült Bebének elhinteni a horgászat szeretetét, lesz a dolognak folytatása, szerintem hamarosan.... :)