Kukkolás

Tegnap reggel kitaláltam, ha már úgy is én viszem Bebét az oviba, akkor tulajdonképpen meg is kukkolhatnám, így megbeszéltem Gabival, hogy akkor ott maradok, megnézem Bebét, és valamikor még beiktatunk majd egy konzultációt is.

 

A napirendjüket már nem írom le, mert már sokszor leírtam.

Nagyon ügyes-okos volt végig Bebe. Mindent lelkesen csinált, az asztali játéknál már alig várta, hogy őt hívják, mindig ment leskelődni, hogy milyen feladatok lesznek. Uzsonnánál segített teríteni, majd leszedni az asztalt, még a kajás kocsit is ki akarta tolni a csoportból. Egyre több szót használ a csoportban is, és Gabiék is megértik már mikor mit szeretne. Mindig szólt ha pisilnie kellett.

Volt TSMT-jük is, végig nagyon koncentrált, és ügyesen csinálta a feladatokat.

 

Mariannal is beszélgettem a folyosón, nosztalgiáztunk egy kicsit, hogy honnan is kezdtük Bebével, és azóta mennyire más gyerek lett belőle. Emlékszem az első egyéni foglalkozásán szinte levegőnek nézte Mariannt, nem akart vele közreműködni semmiben, feladta rendesen a leckét neki!

Azért elárulta, hogy már kezdett megijedni tavaly a tanév végén, hogy Bebe ennyire nem volt hajlandó beszélni, de mostanra meg hogy beindult nála ez a rész is. Tényleg hatalmas változáson ment keresztül egy év alatt, köszönhetően a rendszeres csoportos fejlesztésnek, na meg nekünk is. Itthon is mindent megteszünk, hogy fejlesszük, ahogy időnkből, energiánkból telik.