Ovilátogatás

Ma voltunk a fejlesztős ovit megnézni, és kaptunk egy tájékoztatást is az oviról.

Egyszerre négy családot hívtak be, első körben bementünk a gyerekekkel a csoportszobába, hogy kicsit oldódjanak a mi jelenlétünkben, majd szép lassan a gyerekeket hátrahagyva mi szülők átmentünk egy másik terembe (de egy vak ablakon keresztül mindent láttunk ami a csoportban történt), ahol Ildikó néni, az egyik gyógypedagógus elmondott pár dolgot az oviról.

A csoportban tehát ott maradt a négy gyerek, de nem egyedül, hanem bent volt két gyógypedagógus, és egy asszisztens is, akik próbáltak a gyerekekkel játszani, illetve figyelték őket játék közben. Persze ez csak pár percig működött így, mert a gyerekeknek hamar leesett, hogy anya-apa eltűnt, így mindegyik gyereknek visszament a csoportba vagy az apukája, vagy az anyukája (mindenki anyával-apával jött).

Nálunk Zsolti ment vissza a csoportba, nekem meghagyta a tájékoztatós részt, egy elégedetlenkedő Gergővel a kezemben, aki igencsak zokon vette, hogy ő nem vehetett részt a csoportos buliban.

Na de hogy mi történt a csoportban?

Bebe hamar nyugtázta, hogy apa visszament a csoportba, hamar megnyugodott, és folytatta a hatalmas csoportszoba megfigyelését,  szépen végigjárta az egészet, megfigyelte mi hol van, közben néha vetett egy pillantást az apjára, hogy ott ül-e még bent. Aztán az asszisztens megkérdezte Zsoltit, hogy szereti-e a vonatozást Bebe, naná hogy igen :), és rögtön előkerült egy sínpálya vonatokkal, amivel játszott is egy darabig, majd a gyógypedagógus elővett egy kinyitható alagutat, amin Bebe volt az első aki átmászott. Aztán egymásra találtak egy másik kisfiúval, akit Gergőnek hívtak :), vele játszott az alagútban, és még meg is simogatta a fejét. :)

Aztán előkerült egy játék babakocsi egy kisbabával, és egy kis hinta, ami Bebének nagyon megtetszett, egyből elkezdte a kisbabát "gondozni", berakta a babakocsiba, tologatta, és még hintáztatta is. És lám, mintha magamat láttam vona, ahogy néztem őt az ablakon keresztül, ugyanolyan óvó, gondoskodó mozdulatokkal rakta be a babakocsiba, hintáztatta a babát, mint ahogy én Gergőt szoktam. :) Na itt be is fejezem Bebe fényezését, szerintünk nagyon ügyes volt, vevő volt a kapcsolatteremtésre, és szépen eljátszott.

Azért persze a másik három kisfiút is megfigyeltük, szerintem titokban mindegyik szülő figyelte a többi gyereket is, hogy vajon ők hogy viselkednek, mit csinálnak. Az egyik kisfiú szó szerint az anyukája szoknyájánál ült végig, és hiába próbáltak vele játszani a pedagógusok, nem volt rá vevő. A másik kisfiú a játékmotorjával játszott, nem nagyon akart mást játszani, a harmadik kisfiú: Gergő, na ő már sokkal bátrabban viselkedett, ő állt Bebéhez a legközelebb, ő egyébként két hónappal idősebb Bebénél, és pár hónapja indult be nála a beszéd, annyi szépséghibával, hogy egyenlőre szinte csak a magánhangzókat mondogatja a szavakban. Ha Bebe tartana már itt, én bizony szétpuszilgatnám az biztos. :)

És hogy mi volt a tájékoztatáson?

Először is Ildikó elmondta, hogy ez tulajdonképpen egy ovielőkészítő ovi, aminek a feladata, hogy felkészítse az autizmussal élő gyerekeket a majdani rendes ovira. Megtanítson nekik olyan dolgokat, amikben ők lehet hogy nem tudnának úgy együttműködni, mint a többi gyerek, a legfontosabb hogy minél önállóbbak legyenek, mire majd eljutnak a rendes oviba.

Összesen 4 csoportot indítanak 6 fős létszámmal. Ezeket a csoportokat úgy alakítják ki, hogy a hasonló fejlődésű gyerekek egy csoportba kerülnek, pl aki tud beszélni az nyilvánvalóan olyan csoportba kerül ahol a többiek is tudnak beszélni, akik nem beszélnek mint pl. Bebe, ott majd jobban a beszédfejlesztésre kell helyezni a hangsúlyt a foglalkozások során.

Az ovi heti két nap, reggel 9-től 13-ig. A 6 gyerekre összesen négy felnőtt lesz, egy óvónéni, két gyógypedagógus, és egy asszisztens, így rengeteg figyelmet fognak kapni a gyerekek külön-külön is. Minden gyerek mellé be lesz osztva, hogy ki lesz az egyéni gyógypedagógusa.  Van mindenféle foglalkozás, társas, egyéni, asztali játékok, kézügyesség fejlesztés, udvari játék, TSMT, zeneterápia....

A csoportban mindféle PECS kártya van, illetve napirend kártyák, amivel megkönnyítik a kommunikációt a gyerekek számára. Maga a csoportszobák szép tágasak, jól felszereltek, mindegyik galériás, amit állítólag a gyerekek nagyon szeretnek.

Reggelit és ebédet is kapnak, és még azt is meg tudják oldani, ha valakinek esetleg valamilyen speciális diétát kell tartania.

Szeptemberben a beszoktatás pedig úgy zajlik, hogy a 6 gyerekből először csak kettőt hívnak be a szülővel együtt, és ahogy a gyerek igényli, a szülő úgy lesz egyre kevesebbet bent a csoportban, de persze a vakablakon majd nyomon lehet követni, hogy mi történik a gyerkőccel odabent a csoportban. Aztán szép lassan hívják majd a többi gyereket is, nagyjából egy hónap a teljes beszoktatás.

Ha pedig beindul az óvódai élet, a szülőknek minden hónapban lesz rá lehetőségük hogy végigkísérjenek egy napot a vakablakon keresztül, illetve ilyenkor a gyógypedagógusokkal is  lehet majd konzultálni, hogy ők mit látnak a gyereken, miben kéne még otthon is rásegíteni a fejlődésében, illetve mi is kérdezhetünk, ha tanácsra lenne szükségünk.

Szóval nekünk csupa pozitívum volt minden amit láttunk és amit hallottunk.

Viszont hogy felveszik-e Bebét majd csak jún. 14-én fog kiderülni, akkor fogják végleg eldönteni.

Persze mindenki rákérdezett, hogy mennyi az esély, hogy bekerüljön a gyerek: erre azt a választ kaptuk, hogy nagyjából azokat hívták be, akikkel szeretnének együtt dolgozni a csoportokban. Mivel már kaptak egy előzetes jellemrajzot a gyerekekről a gyógypedagógusoktól.

Dióhéjban ennyi, és reméljük hogy ősszel már kis óvodás lesz Bebe. :)