Miért nem beszél? :(

Az az igazság, hogy ezzel a poszttal már régóta tartozom, csak nem könnyű erről
a dologról beszélni/írni. De most megteszem, mert úgy érzem, ennek is itt van a helye a blogban, nem mindig csak a szépet és jót kell leírni, hisz az élet sajnos nem mindig móka és kacagás. Amúgy sem kezeljük tabuként a témát, hisz a családon kívül jó pár barát, ismerős tudja már, hogy mi a helyzet, és nagyon sokan mellettünk állnak, bíztatnak minket.   


Bebe beszédfejlődése nyár végéig még mindig a béka feneke alatt volt, mondhatni, hogy szinte egyáltalán nem beszélt semmi értelmeset, csak halandzsanyelven.
Már régóta aggódtam a beszédfejlődése miatt, de mindig megnyugtatott mindenki, hogy "Ne aggódj majd beindul", "Ha beindul le se tudod majd lőni..." szöveggel.
Viszont bennem egyre erősödött az érzés, hogy itt nem csak lustaságról, hanem egészen más dologról van szó, éreztem, hogy valami nem stimmel Bebével.
Nyár végén már gyanakodtunk is, hogy mi lehet a háttérben, ezért bejelentkeztünk
a Korai Fejlesztő kp-ba egy felmérésre. Válaszként egy több oldalas kérdőívet kaptunk, ami nagyon részletesen kikérdezett Bebe eddigi fejlődéséről.
Miután ezt kitöltve visszajuttatuk, kaptunk is időpontot szeptember elejére
a vizsgálatra.


A vizsgálat két óráig tartott, három szakember (egy klinikai szakpszichológus,
 egy neurológus-gyerekorvos, egy mozgásterapeuta) figyelte Bebét játék közben, illetve próbálta szituációs gyakorlatokba hozni, a vizsgálat utolsó fél óráját pedig
egy tornateremben töltöttük, ahol különféle mozgásfeladatok várták Bebét.


Miután a vizsgálat véget ért, a szakemberek elvonultak pár percre megbeszélni
a látottakat, és közölték velünk azt, amire számítottunk, de titkon reméltük,
 hogy talán mégsem az....


A diagnózis: autizmus-sprektumzavar. Ez a sprektumzavar egy nagyon széles fogalomkör, aminek a közepén helyezkedik el az autizmus, így még nem 100 százalék, hogy Bebe autista (ezt kb. 3-4 éves kor között lehet a legbiztosabban diagnosztizálni, és Bebének nem is olyan komolyak a tünetei), de tény hogy sok autisztikus vonása van, a legszembetűnőbb a beszéd teljes hiánya. Mondjuk ez önmagában is elég probléma. :(


Senkinek nem kívánom azt a pillanatot, amikor közölték velünk, hogy mi a helyzet, én percekig szóhoz se jutottam a sírástól, aztán legszívesebben üvöltöttem volna, hogy miért pont a mi kisfiúnkkal történik ez.
Elég kemény szavakat használtak a szakemberek, de sok bíztatást is kaptunk, hogy még idejében elcsíptük a problémát, és ebben a korban még nagyon sokat tudunk fejleszteni Bebén.


Ami most van, hogy hetente egyszer egy gyógypedagógus foglalkozik Bebével (egyenlőre több-kevesebb sikerrel), és elkezdtünk egy úgynevezett szenzomotoros tréninget is, ami olyan ingereket adhat az agy különböző területeinek, ami sok mindenre hatással van (beszédfejlődés, magatartás).


Az eddigi sikerek: Bebe sokkal többet teremt velünk szemkontaktust, kezdeményez a maga módján kommunikációt, és van pár szókezdeménye is. Lassan, de azért haladunk!

Mi is igyekszünk megtenni mindent, amit tudunk, esténként a netet bújjuk, különböző könyveket olvasunk, hogy milyen módon tudnánk még segíteni Bebének.