Délután gondoltunk egyet, és megint felmentünk Hűvösvölgybe, mivel ott legalább pár fokkal úgyis hűvösebb van, na meg van egy szuper erdei játszótér is.
Amikor felértünk mentünk játszóterezni, majd elindultunk sétálni egy tanösvényen, ami kb. a feléig szuper is volt, gyönyörű volt a környezet. Aztán jött a horror: Bebe letért az útról, és bement egy kisebb bokorba, ahol sikerült megbolygatnia pár lódarazsat. Apa rögtön észrevette, gyorsan kirántotta a bokorból, de sajnos az egyik lódarázsnak így is sikerült megcsípni Bebét a fején. :((((((((((( Szegénykém rettentő ordításba kezdett, amit mi először annak tudtunk be, hogy biztos nagyon megijedt, ahogy hirtelen Zsolti ordított és kirántotta a bokorból. Amikor láttuk, hogy a fejét fogja egy ponton, és továbbra se akarja abbahagyni az ordítást, akkor már tudtuk hogy valószínűleg megcsípte az egyik. :( Nagy nehezen meg tudtuk nézni a fejét, és tényleg ott volt rajta egy csípés, kis dudorral. Ezek után mondanom sem kell, hogy siettünk vissza a kocsihoz (kb. másfél-2 km-re lehettünk), Bebe az egész utat végigordította apa kezében, Gergő kendőben, de szegénykém ő is meg volt eléggé riadva, hogy a bátyja ennyire sírt :(
Mire a kocsihoz értünk Bebe nagyjából lenyugodott, egy kicsit evett-ivott,
és elindultunk hazafele, persze most dugult be az egész város, kb. másfél óra alatt értünk haza. Itthon már jókedvű volt, a biztonság kedvéért azért kapott Fenistil cseppet.
jajj szegénykém, reméljük, hamar elmúlik neki!!! Puszi a buksira!
VálaszTörlésSzegény Bebe :( gyógypuszi a bucira!
VálaszTörléspusziljuk a kis fejét!:)
VálaszTörlésKöszönjük szépe a gyógypuszikat! Ma reggelre már lement teljesen a pukli a fejéről, és már nem is fájlalta a csípés helyét! :)
VálaszTörlés