Múlthéten itthon volt Apa, Bebe és az én legnagyobb örömömre.
Bebe bepótolhatta apahiányát, mert előtte rengeteget dolgozott Apa, nekem pedig több időm jutott pihenésre, ami így 26 hetesen már igencsak rám fér.
Persze azért mászkáltunk ide-oda, bár az influenzás időszakra tekintettel igyekeztünk kerülni a forgalmasabb helyeket, ezért a beígért játszóházazás is tolódik egy picit, reméljük minél hamarabb levonul
ez a csúnya vírus.
Szerdán voltam doktornéninél, minden rendben van Gergővel, gyönyörűen fejlődik, az Elevitet le is csökkentettük kétnaponta egy félre, és kaptam vastablettát, mert kicsit vashiányos vagyok, de ez legyen a legkisebb gondunk. Szerencsére a cukorterhelésem is tökéletes lett, nem is tudom mi lett volna a sok csokival, amit Zsoltitól kaptam Valentin-napra. :)
Azért már kezdem érezni, hogy mindjárt belépek a harmadik trimeszterbe, sokszor van légszomjam, fájdogál a hátam, és már nem vagyok olyan fitt.
Jártunk fodrásznál is, és végre sikerrel/félsikerrel jártunk, hála Barney-nak és a kirakósnak, igaz hátul továbbra is megmaradtak a hosszú tincsek, mert addigra Bebe ráunt a játékokra. (Klári barátnőm szerint a hajvágás elleni tiltakozás is a dackorszak része, az ő fia is ezt csinálta ennyi idősen.)
Sajnos tegnaptól újra dolgozik Apa, de mi nem unatkozunk, mert mindennapra akad látogatónk, és holnap még zenebölcsibe is megyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése