Még nyár elején vettünk Bebének egy sátrat, mert észrevettük, hogy imád minden kis zugba bebújni, gondoltuk hogy nagyon fog neki örülni. Hát nem tévedtünk, nagyon szeret sátorozni, néha engem vagy Apát is szívesen beengedi maga mellé, és ilyenkor jókat mókázunk. Múltkor is nagyon jó szolgálatot tett a sátor, amikor jött a nagy vihar ott vészeltük át Bebével a nagy dörgés-villámlás nagy részét, ugyanis mindketten eléggé megijedtünk :), Apa meg pont dolgozott.
Mostanában viszont Bebének a sátor egyenlő lett a meneküléssel, ha valamit kérek tőle, és ő nem szeretné teljesíteni, akkor gyorsan bemenekül a sátorba nagy visongások közepette. Ilyen például ha megkérem,hogy jöjjön enni (amúgy az étvágya tökéletes), vagy a kakis pelustól szeretném megszabadítani. Nem is értem miért olyan jó bűzölögni a sátorba! :) Ilyenkor én türelmesen kivárom azt az 1-2 percet, míg előbújik a fiatalúr, addig leülök csendbe a kanapéra, és amikor kimászott, akkor gyorsan elkapom. Hihi, rajtam nem lehet kifogni. :)
De hogy dicsérjem is egy kicsit: már nagyon kis házias, szívesen segít teregetni, ilyenkor az ágyra rakom a teregetnivalót, Ő pedig szépen egyesével adogatja nekem a ruhadarabokat, némelyiket még meg is szagolgatja :) , én pedig pakolom a szárítóra. Még a zokni párosítás nem annyira megy, de majd azt is megtanulja. :) A mosógép elindítása is Bebe feladata, miután én bepakolom, beprogramozom a mosógépet, a kisember nyomja meg az indítógombot. Ha véletlenül elfelejteném, hogy ez az ő dolga, akkor ennek hangot is szokott adni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése