Megint jól eltűntem, pörgősek a napok, estére meg úgy elfáradok, hogy engem sem kell nagyon altatni.
A nagyok két hét ovi után kidőltek, Bebe múlthét péntek óta, Geri hétfő óta van itthon, köhögnek, picit taknyolnak, nem vészes, csak éppen annyira betegek, hogy ne legyen őket pofám bevinni, mert itthon vagyok a kicsivel ugye. Dávid is göthöl, most az első olyan eset, hogy nem kell neki hörgőtágító, juhéjj, én már ettől tök boldog vagyok, Most csak sima salvus-os inhalálás és a spéci orrcseppezés megy. éjszakáink hol jobbak-hol rosszabbak.
Visszatérve az ovira: nagyon szeretnek járni, Gergőnek könnyebb a dolga, mert az ő csopija csupa új gyerekből áll, de Bebe is jól veszi az akadályokat, kezd szépen beilleszkedni, szeretik őt az óvónénik, gyerekek. Van egy kislány, amikor hozom haza ebéd után mindig megpuszilja Bebét, cukik na! :)
Szívesen mesél itthon, hogy mi történt az oviban, mit játszottak, mivel foglalkoztak aznap. Az eddigi nagy pozítívum az az, hogy hajlandó megkóstolni olyan ételeket is az oviban, amiről itthon hallani sem akart eddig, viszont ennek hatására már itthon is elkezdett enni olyan ételeket, amik eddig a nemszeretem listáján szerepeltek.
Hétfőn már mennek oviba, így nem maradnak le a Mihály-napi vásárról sem. :)
