Kiskarácsony, nagykarácsony....

Miről is posztolhatnék így a két ünnep között, mint kis családunk karácsonyáról, ami nagyon jól sikerült, köszönhetően annak is, hogy idén nem úgy volt, hogy a karácsony előtti két nap kapkodással telt (köszönhetően a tavaly decemberi folyamatos betegségek miatt), hanem mindent szépen beosztottunk jó előre, így az utolsó héten minden napra akadt valami tennivaló. Szenteste előtt egy héttel minden este becsomagoltam két-három ajándékot, így már ott tiszta nyugi voltam, hogy végre nem egy egész ajándékhegyet kell egyszerre becsomiznom. A karácsonyi menüt már december közepe előtt lefixáltuk Zsoltival, így jó előre ott sorakoztak a cetlik a konyhában, hogy milyen alapanyagokat is kell beszerezni, így amikor indultunk a nagybevásárlásra, már csak a cetliket kellett gyorsan zsebrevágni, és indulhatott a vásárlás. Aztán ott voltak még olyan apróságok, hogy szaloncukor kötözés, azt szombat estére időzítettem, mert mi vasárnap este, 23.-án már feldíszítettük a fát, hogy 24.-én reggel már ott  várja a karácsonyfa a gyerekeket a nappaliban. 24.-ére már csak a sütés-főzés maradt mielőtt megérkezett a Jézuska.

 

Szóval 24.-én reggel volt is nagy öröm, amikor megpillantották a fiúk a karácsonyfát, Gergő hosszú percekig csak nézte, egy hang nem jött ki a torkán, annyira meglepődött, hogy az eddig csak a könyvekben csodált karácsonyfák helyett egy igazi állt a nappaliban. Ez borzasztó nagy élmény volt neki, ahogy megtapogatta a tűleveleket, csodálta a díszeket, fényeket. Bebe is annyira örült a fának, ugrándozott örömében.

Aztán délután jött a Jézuska, ott is volt nagy csodálkozás, örömködés, sikongatás. Rengeteg ajándékot kaptak, így amit már korábban írtam, megint ahhoz a taktikához folyamodtunk, hogy a nagyobb ajándékokat bontottuk ki Szenteste, a többit megint elosztottuk a két ünnep közötti napokra, így minden nap van még valami újdonság. Azért az idei év legkedvesebb ajándékára mindenképpen ki kell térnem: a porszívóra. Húúúúúúúú, hát ez mekkora élmény mindkét gyerkőcnek, voltak/vannak is belőle még meccsek, hogy melyikük is játszon épp vele, de majd csak lecseng az újdonság varázsa, én meg addig azt várom titokban, hogy mikor fogy ki belőle az elem.... :)

25.- 26.-án pedig a szokásos nagyszülők végiglátogatása program következett, Gergő mindkét nap 2*10 perceket aludt, úgyhogy tegnap este borult is a bili, olyan bőgőrohamot kapott, amit még eddig soha nem láttunk. Hiába, ő még kicsi ehhez az egész napos pörgéshez, főleg hogy mellé sok-sok élmény is társult. Ezek után a Szilvesztert már nyugisnak tervezzük, amolyan nyugdíjas módjára. :) Megvárjuk az éjfélt, koccintás, aztán szunya. Na jó, azért este előkerülnek majd a Bacardis üvegek, főleg, hogy Gergő bő egy hete már reggel sem szopizik, így már tényleg bűnözhetek! :)

 

Képekből nem sokat teszek, az összeset lásd FB-on!!!

Hű, ez egy igazi karácsonyfa...

 A PORSZÍVÓ :)

Konzultáció és kukkerolás

Még karácsony előtt gyorsan beiktattunk egy konzultációt és kukkerolást az oviban.

 

 

A konzultáció főképp azért volt fontos, mert most beszéltük át Ildivel az Én könyvet, amit Bebének kell készítenünk. Vittük a kinyomtatott képeket, átbeszéltük, hogy mennyire legyen részletes, stb. Az Én könyvről majd írok részletesebben is, ha kész lesz, de a lényege, hogy ez egy önismereti könyv lesz Bebének, fotók róla, a családról, kedvenc dolgok, nem szeretem dolgok stb.

 

Szó volt még a beszédről, összegyűjtöttük Ildinek, hogy milyen szavakat, hangzókat használ (ezt majd  blogba is felteszem), és azt mondta, hogy ez mind szuper. Ő is felírta ezeket a szavakat, és a többieknek is felrakta a a csoportba a táblára, hogy lássák, és megpróbálják Bebéből kicsalogatni ezeket a szavakat, hangzókat ők is, mert ott csak az inni szót használja.

Felmerült bennünk, hogy talán a túlhallás miatt nehezebben érti Bebe a szavakat, és ezért is mondja másképpen amiket tud. Úgyhogy most abban maradtunk Ildivel, hogy januárban utánakérdez a Pesti fejlesztőházban a zeneterapeutánál, aki foglalkozik egyéni zeneterápiával is, hogy fogadná-e Bebét, és akkor nekiállnánk egy zeneterápiás fejlesztésnek is (ez már régebben írtam is talán, a lényege: hogy fülhallgatón keresztül kellemes zenét hallgattatnak a gyerekkel, vegyítve a számára zavaró magasabb frekvenciájú hangokkal, így szoktatva a fülét ezekhez a hangokhoz is, hogy megtanuljon az ilyen jellegű hangokkal is együtt élni.

 

Beszéltünk még az óvódai tevékenységéről is, megint megkaptuk, hogy csúcsszuper mindenben, a napirendkártyákat, pecs-eket ő kezeli a legjobban, azonnal levágja a különböző szitukat, és rendkívül szociális gyerek, ami egy autista gyereknél nagyon nagy szó.

Jövő tavasszal pedig nekifutunk egy integráló ovinak, ebben is kapunk segítséget Ilditől, összegyűjti nekünk a csepeli legjobb ovikat, de elmondta, hogy a legfontosabb, hogy az óvónő vevő legyen arra, hogy igen, Bebe egy autista kisfiú és vele máshogy kell foglalkozni mint egy átlag gyerekkel. Mert sajnos sok óvóda kiadja magát integráltnak, de a pedagógusok meg nem értenek hozzá, vagy úgy állnak hozzá, hogy nem érdekli őket a gyerek sorsa, inkább szabadulnának tőle. A legjobb az lenne, ha olyan óvónénije lenne Bebének, aki maga is gyógypedagógus végzettségű, erre is van esély, elvileg.

 

A kukkerolás is nagyon jó volt, Bebe továbbra is nagyon lelkesen vesz részt a feladatokban, a gyógypedagógusok előtt pedig továbbra is le a kalappal, ahogy foglalkoznak a gyerkőcökkel.

A nap elején a gyertyagyújtásnál olyan cuki volt, már alig várta, hogy rá kerüljön a sor, széles mosollyal fogadta amikor neki énekeltek, köszöntötték, a végén pedig boldogan fújta el a gyertyát.

A szabad foglalkozás során is jól feltalálta magát, természetesen a takarítós rész sem maradhatott ki, Ildivel még port is töröltek. :) De sokat autóztak, vonatoztak, építettek, kirakóztak. Az egyéni asztali játéknál is nagyon ügyesen megült, játszott Adriennel, a babzsák foglalkozáson is nagyon jól teljesített. Volt mondókázás is, Bebe is ügyesen eljátszotta a különböző mondókákat a kezével. A zenefoglalkozáson doboltak, csörgőztek, sok karácsonyi dalt énekeltek, illetve hallgattak, és kendővel is tánciztak. Gyurmáztak is, Bebe spagettit gyártott! :) Aztán az utolsó egy órában karácsonyi partit csaptak, akkor volt az uzsonna, és Gabi nénitől kaptak szaloncukrot is, sőt még muffin-t is sütött a gyerekeknek. Bebének nagyon tetszett a csoportdíszítés is, főleg az égők!

Ma is tartalmas napja volt az oviban, ki is dőlt este hamar!



Vegyesen

Megint annyi mindenről írtam volna a héten, de valahogy soha nem jutott rá időm, de most összeszedtem pár dolgot:

 

Szavak: Bebének megint lett pár szava, igaz ezeket még nem úgy mondja, ahogy kell, de már megértjük hogy mit akar vele mondani. Lehet hogy egyébként a túlhallás is bekavar abba, hogy nem helyesen mondja a szavakat, úgyhogy szerintem szükség lesz mindenképpen arra a hallásébresztő terápiára amit a hallásvizsgálaton javasoltak. A másik, hogy nagyon sok szót úgy mond, hogy csak a magánhangzókat mondja. Ami egyébként jó jel, mert állítólag sok autista gyereknél ez a kezdet, és így lendülnek bele a beszédbe...

Viszont van egy szó amit nagyon szépen tud mondani, azt hogy: állj! Gergőtől tanulta. Zsolti játszott velük valamelyik nap, a játék közlekedési lámpánál mutatta nekik, hogy a pirosnál meg kell állni az autónak: állj! Gergő el is kezdte mondogatni, erre rá Bebe is megismételte teljesen érthetően.

Gergőnek is vannak szavai amiket szívesen használ, de továbbra is a halandzsaszöveget részesíti előnyben. Mostanában a kedvenc időtöltése, hogy könyvnézegetés közben folyamatosan dumál a maga nyelvén, közben mutogat, és mindezt olyan komolyan elő tudja adni, mintha tényleg a mesét olvasná. :)

Ujjcumi: Bebe kb. 3 hónapos korától nagy ujjcumis volt, mostanáig. Igazából semmi drasztikusat nem vetettünk be annak érdekében, hogy leszokjon róla, max. finoman mondogattuk neki, hogy az az ujjcumi már nem neki való, mert olyan nagyfiú már. Kb. két hete vettem észre, hogy napközben már egyáltalán nem használja az ujjacskáját megnyugtatásképpen, már csak az esti elalvásnál dugja be az ujját a szájába, és úgy alszik el, de éjszaka már nem cumizza az ujját. Ennyi meg még belefér egy nagyfiúnak is, hogy elalvásnál használja.

Csínytevés: na abban már Gergő sincs lemaradva Bebétől. Valamelyik nap a tv előtt állt a szekrényen, közben a könyveket dobálta le a polcról, és felfedezte, hogy a kiskonyhájukat milyen jó dolog odatolni valamihez, amit el szeretne érni, és felmászik rá. A karácsonyi LED-fényfüzér kapcsolóját is sikerült elérnie, egyszer csak annyit láttam a konyhából, amikor benéztem, hogy ki-be kapcsolódik az égősor. Persze amikor bementem, és rákérdeztem, hogy ez mi, akkor gyorsan elengedte a kapcsolót, és úgy csinált, mintha nem tudna semmiről.

Cicielhagyás: hát igen, ez az amit én nem gondoltam volna még pár hete, hogy Gergő önállóan fogja abbahagyni a cicizést. Az esti cicit teljesen elhagytuk, reggel még kéri, de volt már nap, amikor nem jutot eszébe, én meg direkt nem szóltam neki.

Ez + az

Oltás: Gergő csütörtökön megkapta a 18 hós oltását. Egy szavam sem lehet, picit sírdogált, de ahogy kijöttünk már újra mosolygott.

 

 

Takonykór: na igen, már úgyis olyan régen nem volt huzamosabb ideig a szobánk vendége a porszívó. Bebe pénteken kezdte, de csak nagyon enyhe formában, így holnap mehet is oviba. Gergő meg ma reggelre taknyosodott be, tette mindezt azután, hogy Ildi barátnőmnek le mertem írni este mail-be, hogy Gergő még okés. Tudjuk, Murphy keze benne van! De legalább a kedve egész jó, és kivételesen nem kell popót cípelnem, na ha murphy ezt is olvassa akkor grrrrrrrrrrrrrr. Viszont az éjszakánk szerintem necces lesz, mert első éjszaka taknyosan, és az mindig vergődős.

 

 

Ja és persze a hét legfontosabb eseménye a Mikulás:

 

 

 

 És a végére két Gergőfej Bebe sapijában :D



Mikulás ünnepség

A fejlesztőben ma tartották a Mikulás ünnepséget, Bebe hozta a formáját, de szerencsére pozitívan.

4-kor kezdődött a buli egy bábelőadással (Süni ajándéka), Bebe kb. 5 percig ült meg a fenekén, utána már ment volna az útjára. Egy ideig küzdöttünk, hogy maradjon már, üljön le a fenekére,de aztán Ildi mondta hagyjam mászkálni, végülis volt ott rajta kívül pár gyerek aki ugyanezt tette, így én sem zavartattam magam. Nem is volt ezután semmi gond vele, na jó egyszer odament a bábos bácsihoz, kicsit átrendezte a díszletet, de mindezt olyan murisan adta elő, hogy még a bábos bácsi is felajánlotta, hogy a kedvéért átírja a mesét! :) Az egyik csoporttársa pedig bement a bábos bácsi mellé, ment utána az anyukája is, szóval jó poénok voltak. Az előadás kb. negyed órás volt, a végén kérte a bácsi, ha tetszett nekik a mese, akkor jó hangosan tapsoljanak. Bebe meg fogta magát, kiállt középre, és jó hangosan elkezdett tapsolni, bár gyanítom ez nem is annyira az előadásnak szólt, csak annak, hogy a középpontban legyen. Amúgy tisztára fel volt pörögve, jött ment az emberek között, beült idegen emberek mellé a székekre, simogatta a gyerekeket.

A Mikulás a bábelőadás után érkezett, a gyerekek és mi felnőttek is énekkel köszöntöttük. Ezután a gyerekek sorban álltak a Mikulásnál a csomagért, Bebével mi is odamentünk, hát égtem is rendesen mert a Miku még nem is mondott semmit, de Bebe tartotta a markát a csomagért, jó gyerek na. :)

Aztán jött az evészet-ivászat, Bebe lazán kiszolgálta magát, fogta a tányért, megpakolta pogácsával, sütivel, és leült enni. Utána még játszott a többi gyerekkel míg el nem kezdtük készülődni hazafele.

 

Sajnos képet nem tudtam csinálni, mert Bebe adott nekem melót bőven, még arra sem volt időm, hogy a gépet elővegyem a táskából. :)

Első adventi hétvége

Advent első vasárnapja alkalmából, tegnap fogtunk magunkat, és leszedtük az összes függönyt, kimostam, Zsolti megpucolta az ablakokat, és jöhetett a nagy díszítés. Minden ablakra került üvegmatrica, Bebe szobájába és a nappaliba égők is az ablakokra. Nagyon tetszik a dekoráció a gyerekeknek, Bebe ma kérte, hogy nála is kapcsoljuk be a fényeket, amikor a nappaliban bekapcsoltuk.

Persze még a lakásban nincs minden dísz kirakva, de jövőhéten szép lassan majd elővesszük, és azokat is kitesszük.

 

Tegnap az adventi naptárban is elkezdődött a visszaszámlálás, és végre úgy néz ki, hogy Bebe is érti a lényeget, legalábbis a csokis adventi naptárat kezdi érteni, hogy naponta egy csoki, és az utolsó napon, aikor kiürül a naptár, akkor jön este a Jézuska.

Szóval jövőre azt hiszem én is összedobok valami jó adventi naptárat a fiúknak. Gergőt is érdekelte a nyitogatás, persze csak addig amíg meg nem látta csokit, mert ő nem szereti a csokit, kínáltuk már, de eddig mindig csak fintorgott rá, ha megkóstolta. Neki szerintem a téliszalámi ízű csoki jönne be. :D

 

A héten előkerültek a Télapós, karácsonyos mesekönyvek, foglalkoztatók, cd-k, hangolódunk az ünnepekre.

 

Az ajándékokkal is tök jól állunk. A gyerekeknek szinte már minden megvan, én is gyűjtöm Zsolti ajándékait szép lassan. A gyerekek szokás szerint megint jó sok mindent kapnak, inkább nem is sorolom fel.... az az igazság ilyenkor mindig egy kicsit elszállunk, de olyan jó nézni őket, ahogy bontogatják az ajándékokat. És ami nálunk tavaly nagyon bevált, hogy volt olyan ajándék, amit pl. a két ünnep között bontottak ki, és így minden napra volt valami újdonság.

 



Minden ok!

A hétre letudtuk a fejlesztős ovit, minden ment mint a karikacsapás, a héten sem sírt Bebe, amikor leadta őt Zsolti, jól érezte magát az oviban, látszott is rajta, amikor mentem érte olyan vidám volt.

Jövóhét hétfőn pedig Mikulás ünnepség lesz, így már délután 4-re menni kell valamelyik szülőnek, mert nem tudni, hogy a gyerkőcök hogy reagálják le az ünnepséget. Szerintem Bebével nem lesz különösebb gond, de megyek, ott leszek vele, és ha nem akar egyedül odamenni a Mikuláshoz a csomagért, majd én odakísérem. Lesz bábelőadás is, remélem az is le fogja kötni valamennyire, és lesz étel-ital, szóval jó kis buli lesz, reméljük! :)