Hogy legyen mindig valami izgalom: Bebe vasárnapra lebetegedett, hányás-hasmnenés, pici köhögés, hőemelkedés. :( Vasárnap olyan szinten nem evett, ivott, (ha valamit sikerült is belé diktálni, rögtön ki is jött), hogy este úgy döntöttünk apával, elviszi megmutatni a Heim Pál kh-ba. Szerencsére nem volt kiszáradva, így hazajöhettek, pár jó tanáccsal, gyógyszerrel ellátva, igaz ezeknek a többségét már én is adtam magamtól. Kapott egy olasz gyógyszerkészítményt is, ami hasonló a Normolyt porhoz, de annál állítólag már jobb. Persze ezt is külön mutatvány volt beadni, de ügyesen belecsempésztük a gyümölcslébe, így kortyonként simán lecsúszott. Nem tudom, hogy ennek a pornak köszönhető-e, de ezek után Bebe szépen elkezdett javulni, éjszaka nem volt már hányás, és hasmenés se. Tegnap már sokkal jobban volt, többet evett, ivott, kaki egyáltalán nem volt, de ma este már produkált egy normál állagú cuccost!
Gergőtől viszont el kell különíteni még pár napig, mivel vírusos fertőzésről van szó. Na ezt a legnehezebb kivitelezni.
Remélem Gergő megússza ezt a vírust, és megvédi az anyatej!
Egyébként gyönyörűen gyarapodik a több mint három hetes Kisember, már 3870 g. :)
2011. május 31., kedd
2011. május 25., szerda
Nagyszülőknél
Mióta hazajöttünk a kórházból Gergővel, autóval nem voltunk még sehol, de eljött ennek is az ideje, hogy leteszteljük Gergő hogy bírja az autókázást. Nem kell nagy távolságokra gondolni, mert csak Érdig mentünk, az apai nagyszülőkhöz.
Gergő jól vizsgázott, jól bírta az utat, evett, aludt, úgy mint itthon. :)
Képes beszámoló a mai napról:
Locsolás a papával:
Bóklászás:
Hintázás:
Mókázás a papával:
Brigivel:
Pihi a hintaágyban:
Szunyálás:
Már megint locsolnak :)
Kapj el ha tudsz:
Ezek a papa játékai :)
Gergő jól vizsgázott, jól bírta az utat, evett, aludt, úgy mint itthon. :)
Képes beszámoló a mai napról:
Locsolás a papával:
2011. május 19., csütörtök
Cumis Kisbaba
Úgy néz ki Gergő nem utasítja el a cumit úgy, mint anno a bátyja tette. Simán rácuppan, ha éjszakai pelenkázáskor beadom neki, hogy ne verje fel az egész házat, és ma délelőtt is elfogadta, míg én elvégeztem egy életmentő pisilést! :) Sőt, arra mentem vissza a szobába, hogy Gergő békésen szunyókál, egyet-egyet beleszippantva a cumiba. :)
Mondjuk nekem nincs semmi bajom a cumival, amíg el nem kezdjük azt játszani, hogy ordítani fog, amint kiesik a szájából. :)
Tegnap este óta pedig elindult a Nagyfiúsodás útján, leesett
a köldökcsonkja! Bebénél ez is több mint három hétig tartott, mire leesett.
Beigazolódni látszik, tényleg nincs két egyforma gyerek! :)
Mondjuk nekem nincs semmi bajom a cumival, amíg el nem kezdjük azt játszani, hogy ordítani fog, amint kiesik a szájából. :)
Tegnap este óta pedig elindult a Nagyfiúsodás útján, leesett
a köldökcsonkja! Bebénél ez is több mint három hétig tartott, mire leesett.
Beigazolódni látszik, tényleg nincs két egyforma gyerek! :)
2011. május 17., kedd
Bebe és a Kistestvér
Bejött a tippem, miszerint Bebe érdeklődni fog Gergő iránt, és hogy szeretettel fog felé fordulni, ami nagyon megmelengeti anyai szívemet. :) Ha alszik Gergő, akkor többször le szokta csekkolni, hogy minden rendben van-e az öcsikével, ha sír, akkor jön be a szobába, és már simogatja is, úgy ahogy tőlünk látta. Szerencsére már egyre finomabb mozdulatokkal nyúl hozzá, az elején még többször előfordultak durva mozdulatok, azóta már ritkultak. Pl. ma reggel szopizás közben, nagyon óvatosan simogatta Gergő fejecskéjét.
Aktívan részt vesz a Kistesó körüli teendőkben is, mindent figyel, mi hogy történik, persze mi is mindig mondogatjuk, hogy most éppen mit csinálunk Gergővel!
A viselkedése is mintha javulna, engem is kezd újra elfogadni, nagyon sokat foglalkozok vele, amikor Gergő alszik, látja, hogy én továbbra is ugyanúgy szeretem Őt! Az ételt is elfogadja már tőlem is, múlthéten még enni se volt hajlandó, ha én adtam neki.
Annyi van, hogy visszababásodott egy picit , sokszor kell őt is ringatni, mint Gergőt, és az ujjszopi is gyakrabban bejátszik.
Hát most így állunk... :)
Aktívan részt vesz a Kistesó körüli teendőkben is, mindent figyel, mi hogy történik, persze mi is mindig mondogatjuk, hogy most éppen mit csinálunk Gergővel!
A viselkedése is mintha javulna, engem is kezd újra elfogadni, nagyon sokat foglalkozok vele, amikor Gergő alszik, látja, hogy én továbbra is ugyanúgy szeretem Őt! Az ételt is elfogadja már tőlem is, múlthéten még enni se volt hajlandó, ha én adtam neki.
Annyi van, hogy visszababásodott egy picit , sokszor kell őt is ringatni, mint Gergőt, és az ujjszopi is gyakrabban bejátszik.
Hát most így állunk... :)
2011. május 16., hétfő
2011. május 15., vasárnap
Gergő baba érkezése
Sejtettem én már múlthéten, hogy Gergővel hamarabb elindul a buli, bár megmondom őszintén, én se tippeltem volna a 37. hetet, inkább a 38.-at. De Gergő úgy döntött, ő már nem vár tovább!
A szülés előtti napon, szombaton, remekül éreztem magam, még este mondtam is Zsoltinak, hogy olyan fittnek érzem magam, végre volt egy jó napom, Gergő nem nyomott sehol, nem volt légszomjam, minden szuper volt.
Vasárnap éjszaka aztán beindultak az események! Bebe megébredt 0:50 perckor, Zsolti átment hozzá, megnézni mi a gond, én pedig elindultam a szokásos éjszakai pisijáratomra, ha már egyszer felébredtem. Már mentem visszafele a szobába, amikor egy pukkanást éreztem, és hogy elöntött valami alul de nagyon. Gyorsan visszasiettem a fürdőszobába megnézni, és döbbentem néztem, hogy ez bizony tuti nem pisi, ahhoz túl sok lenne, hanem magzatvíz! :O Gyorsan szaladtam be a gyerekszobába Zsoltihoz, Bebe ekkor még nem aludt, és elhadartam neki mi a helyzet, és valószínűleg indulni kell a kórházba azonnal. Aztán remegő hanggal felhívtam Ágit a szülésznőmet, aki lenyugtatott, hogy nem lesz semmi gond, és lassan induljunk a kórházba. Riadóztattuk az apai nagyszülőket, hogy jöjjenek gyorsan, mert indulnunk kell a kórházba, Gergő elindult a külvilág felé. Bebének természetesen kiment az álom a szeméből, így amíg meg nem érkeztek a nagyszülők, a készülődés közben még tőle is elbúcsúztam.
2 óra után pár perccel már a a kórházban voltunk, ahol megvizsgált az ügyeletes orvos, aki megerősítette, hogy valóban magzatvíz volt, és egy ujjnyi a méhszájam. Utána rátettek NST-re, teljesen rendben volt minden, semmi teendőt nem igényeltünk, így az ügyeletes orvos várakozásra ítélt minket, ami akár egy egész nap is lehetett volna, mert indítani, csak hétfő reggel terveztek volna. A vajúdóból még kimentem Zsoltihoz beszélgetni, aztán 4 előtt megint megvizsgáltak, semmi változás, ezért azt javasolták küldjem haza apát, én pedig próbáljak meg pihenni, amíg be nem indulnak az események. Na persze, könnyű azt mondani, hogy pihenjek, talán pár percet ha elbóbiskoltam még reggelig, folyamatosan jöttek a szülő anyukák, a szülőszobákból kihallatszottak a jajgatások (megmondom őszintén, ha az első szülés előtt álltam volna, tuti hogy összecsinálom magam, amiket hallottam kiszűrődni).
Délelőtt 11-kor bejött Ági is a kórházba, és kaptam egy szobát a gyermekágyas osztályon, hogy ott jobban tudjak pihenni. Szuper kétágyas szobát kaptam, szobatársam nem volt, így sikerült délután pihengetni, Zsolti is bejött még fél 3 körül meglátogatni, hozott pár dolgot, amit kértem, utána csináltak egy NST-t megint, ami megint nem mutatott fájásokat. Aztán délután 4-5 között sikerült egyet aludnom, majd arra ébredtem, hogy valami megint elönt de nagyon, és már enyhe mensis görcsök is társultak hozzá. Átballagtam a szülőszobára, hogy nézzenek meg, ekkor már két ujjnyi voltam, és erősen véreztem. Itt közölte velem az ügyeletes orvos, hogy nagyon mélyen tapad a méhlepényem, és ebből még gondok lehetnek, ezért is véreztem valószínúleg jobban.(A méhlepényes dologról tudtam, nem ért meglepetésként, de az orvosom nem riogatott semmivel sem ezzel kapcsolatban, aminek én nagyon örülök.) Kb. 18 órakor burkot repesztettek, mert mint kiderült még állt a burok, mert valahol felül repedhetett meg. Ekkor már szóltak a fogadott orvosomnak és szülésznőmnek is, akik nagyon gyorsan bent is voltak a kórházba, eközben én is riadóztattam Zsoltit, hogy jöjjön mert Gergő most tényleg elindult!
Zsolti körülbelül 18.45.-re már bent is volt, ekkor nekem már nagyon erős fájásaim voltak (5 percesek). Sajnos a nagyobb vérzés miatt nem labdázhattam, így az ágyon oldalt fekve tűrtem a fájásokat, közben Zsolti törölgette a homlokomat, itatott, etetett szőlőcukorral, hogy legyen erőm a végére, hisz alig aludtam valamit a szülés előtt. A fájások között igyekeztem picit bóbiskolni, becsuktam a szemem, pihentem. 19 óra után hirtelen átcsaptak 2 percesbe a fájások, de ekkor még túl rövidek voltak, fél óra múlva viszont már meghosszabbodtak, és egyre intenzívebbé váltak, akkor már tényleg moccani se tudtam a fájdalomtól, és csak segítséggel ment a forgás is az ágyon. Aztán 20 óra után pár perccel nagyon erős székelési inger tört rám, ekkor szóltam Zsoltinak, hogy szólhat Áginak és a doktornőnek, hogy jöjjenek be, mert szerintem elkezdődött a kitolás. A doktornő megvizsgált, a buksi már tényleg elkezdett kifele jönni, de még picit vissza kellett tartanom a nyomást, mert nem simult el a méhszáj teljesen (ez pár perc volt, de nagyon nehéz volt addig is visszatartani). Utána viszont teljes erőmből nyomhattam, éreztem, ahogy Gergő feszít jön kifele, és 6 tolófájásra teljesen ki is csusszant. Rögtön rám is rakták, ekkor kitört belőlem az egész napos feszültség és sírtam, közben puszilgattam, ölelgettem az én pici csomagomat.
Szerencsére a méhlepény is hamar kicsusszant, és szépen lejött egyben, a vérzésem is normális mennyiségű lett, így nem lépett fel semmi komplikáció, lett egy kis gátsérülésem, de pár öltéssel megúsztam azt is.
Miután rendbetettek még egy óránk volt hármasban a szülőszobán, hogy ismerkedjük Gergővel, aztán átsétáltunk a gyermekágyas osztályra, Gergőt beadtuk a csecsemősöknek, apa is hazament, és mindenki aludt egy jó nagyot a kalandos vasárnapunk után. :)
Itt szeretném megköszönni Apának azt a sok-sok támogatást, amit a szülőszobán kaptam tőle, nélküle biztos nem ment volna, köszönöm hogy végig velem volt, és fogta a kezemet a legfájdalmasabb percekben is, tudom ő is szenvedett, hogy nem tud értem semmit tenni, és látja hogy szenvedek, de mégis ő tette értem a legtöbbet: hogy ott volt velem, és együtt csináltuk végig az egészet. KÖSZÖNÖM NEKED!!!!!
A szülés előtti napon, szombaton, remekül éreztem magam, még este mondtam is Zsoltinak, hogy olyan fittnek érzem magam, végre volt egy jó napom, Gergő nem nyomott sehol, nem volt légszomjam, minden szuper volt.
Vasárnap éjszaka aztán beindultak az események! Bebe megébredt 0:50 perckor, Zsolti átment hozzá, megnézni mi a gond, én pedig elindultam a szokásos éjszakai pisijáratomra, ha már egyszer felébredtem. Már mentem visszafele a szobába, amikor egy pukkanást éreztem, és hogy elöntött valami alul de nagyon. Gyorsan visszasiettem a fürdőszobába megnézni, és döbbentem néztem, hogy ez bizony tuti nem pisi, ahhoz túl sok lenne, hanem magzatvíz! :O Gyorsan szaladtam be a gyerekszobába Zsoltihoz, Bebe ekkor még nem aludt, és elhadartam neki mi a helyzet, és valószínűleg indulni kell a kórházba azonnal. Aztán remegő hanggal felhívtam Ágit a szülésznőmet, aki lenyugtatott, hogy nem lesz semmi gond, és lassan induljunk a kórházba. Riadóztattuk az apai nagyszülőket, hogy jöjjenek gyorsan, mert indulnunk kell a kórházba, Gergő elindult a külvilág felé. Bebének természetesen kiment az álom a szeméből, így amíg meg nem érkeztek a nagyszülők, a készülődés közben még tőle is elbúcsúztam.
2 óra után pár perccel már a a kórházban voltunk, ahol megvizsgált az ügyeletes orvos, aki megerősítette, hogy valóban magzatvíz volt, és egy ujjnyi a méhszájam. Utána rátettek NST-re, teljesen rendben volt minden, semmi teendőt nem igényeltünk, így az ügyeletes orvos várakozásra ítélt minket, ami akár egy egész nap is lehetett volna, mert indítani, csak hétfő reggel terveztek volna. A vajúdóból még kimentem Zsoltihoz beszélgetni, aztán 4 előtt megint megvizsgáltak, semmi változás, ezért azt javasolták küldjem haza apát, én pedig próbáljak meg pihenni, amíg be nem indulnak az események. Na persze, könnyű azt mondani, hogy pihenjek, talán pár percet ha elbóbiskoltam még reggelig, folyamatosan jöttek a szülő anyukák, a szülőszobákból kihallatszottak a jajgatások (megmondom őszintén, ha az első szülés előtt álltam volna, tuti hogy összecsinálom magam, amiket hallottam kiszűrődni).
Délelőtt 11-kor bejött Ági is a kórházba, és kaptam egy szobát a gyermekágyas osztályon, hogy ott jobban tudjak pihenni. Szuper kétágyas szobát kaptam, szobatársam nem volt, így sikerült délután pihengetni, Zsolti is bejött még fél 3 körül meglátogatni, hozott pár dolgot, amit kértem, utána csináltak egy NST-t megint, ami megint nem mutatott fájásokat. Aztán délután 4-5 között sikerült egyet aludnom, majd arra ébredtem, hogy valami megint elönt de nagyon, és már enyhe mensis görcsök is társultak hozzá. Átballagtam a szülőszobára, hogy nézzenek meg, ekkor már két ujjnyi voltam, és erősen véreztem. Itt közölte velem az ügyeletes orvos, hogy nagyon mélyen tapad a méhlepényem, és ebből még gondok lehetnek, ezért is véreztem valószínúleg jobban.(A méhlepényes dologról tudtam, nem ért meglepetésként, de az orvosom nem riogatott semmivel sem ezzel kapcsolatban, aminek én nagyon örülök.) Kb. 18 órakor burkot repesztettek, mert mint kiderült még állt a burok, mert valahol felül repedhetett meg. Ekkor már szóltak a fogadott orvosomnak és szülésznőmnek is, akik nagyon gyorsan bent is voltak a kórházba, eközben én is riadóztattam Zsoltit, hogy jöjjön mert Gergő most tényleg elindult!
Zsolti körülbelül 18.45.-re már bent is volt, ekkor nekem már nagyon erős fájásaim voltak (5 percesek). Sajnos a nagyobb vérzés miatt nem labdázhattam, így az ágyon oldalt fekve tűrtem a fájásokat, közben Zsolti törölgette a homlokomat, itatott, etetett szőlőcukorral, hogy legyen erőm a végére, hisz alig aludtam valamit a szülés előtt. A fájások között igyekeztem picit bóbiskolni, becsuktam a szemem, pihentem. 19 óra után hirtelen átcsaptak 2 percesbe a fájások, de ekkor még túl rövidek voltak, fél óra múlva viszont már meghosszabbodtak, és egyre intenzívebbé váltak, akkor már tényleg moccani se tudtam a fájdalomtól, és csak segítséggel ment a forgás is az ágyon. Aztán 20 óra után pár perccel nagyon erős székelési inger tört rám, ekkor szóltam Zsoltinak, hogy szólhat Áginak és a doktornőnek, hogy jöjjenek be, mert szerintem elkezdődött a kitolás. A doktornő megvizsgált, a buksi már tényleg elkezdett kifele jönni, de még picit vissza kellett tartanom a nyomást, mert nem simult el a méhszáj teljesen (ez pár perc volt, de nagyon nehéz volt addig is visszatartani). Utána viszont teljes erőmből nyomhattam, éreztem, ahogy Gergő feszít jön kifele, és 6 tolófájásra teljesen ki is csusszant. Rögtön rám is rakták, ekkor kitört belőlem az egész napos feszültség és sírtam, közben puszilgattam, ölelgettem az én pici csomagomat.
Szerencsére a méhlepény is hamar kicsusszant, és szépen lejött egyben, a vérzésem is normális mennyiségű lett, így nem lépett fel semmi komplikáció, lett egy kis gátsérülésem, de pár öltéssel megúsztam azt is.
Miután rendbetettek még egy óránk volt hármasban a szülőszobán, hogy ismerkedjük Gergővel, aztán átsétáltunk a gyermekágyas osztályra, Gergőt beadtuk a csecsemősöknek, apa is hazament, és mindenki aludt egy jó nagyot a kalandos vasárnapunk után. :)
Itt szeretném megköszönni Apának azt a sok-sok támogatást, amit a szülőszobán kaptam tőle, nélküle biztos nem ment volna, köszönöm hogy végig velem volt, és fogta a kezemet a legfájdalmasabb percekben is, tudom ő is szenvedett, hogy nem tud értem semmit tenni, és látja hogy szenvedek, de mégis ő tette értem a legtöbbet: hogy ott volt velem, és együtt csináltuk végig az egészet. KÖSZÖNÖM NEKED!!!!!
2011. május 13., péntek
Megérkezett Gergő baba!
A vártnál három héttel korábban, május 8-án, vasárnap 20:30 perckor, 3270g-mal és 54 cm-rel megszületett Vörös Gergő! Szerencsére minden rendben van családunk legkisebb tagjával, születéstörténet érkezőben.
Addig is néhány kép Gergő babáról:
Addig is néhány kép Gergő babáról:
Első pancsi
Szülőszobán
2 naposan
Bebe és a Kistesó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)