Bebe, Gergő és Dávidka mindennapjai

Az egész Dávidka születése előtt egy nappal kezdődött, kedden reggeli után Zsolti és Bebe elindultak vásárolni, még integettem nekik az ablakból, aztán alighogy elhajtottak a ház elől, egyszer csak éreztem, hogy alul valami elkezdett folyni belőlem. Gyorsan wc-be be, csekkolás: egy kis vérzés volt. Na gondoltam királyság, de nyugi van, mélylevegő, apa felhív, hogy irány vissza, mert itt valami készülődik. Aztán hívtam Ágit a szülésznőmet, azonnal mondta, hogy irány be a kórházba, szerinte csak tágulásos vérzés ( fájásaim egyáltalán nem voltak), ami ártalmatlan, de megnéznek. Gyerekvigyázni anyu jött taxival, gyorsan be is ért Érdről, aztán mi is elindultunk Zsoltival, 11-re értünk be.

Rögtön meg is vizsgált a fogadott doktornőm helyettese (pont bent volt a kh-ba), 1 ujjnyi volt a méhszáj, a vérzés a tágulástól volt. Aztán Ági rárakott ctg-re, jó 40 percet rajta voltam, fájásaim max. 30-asok voltak, amiből én semmit sem éreztem, Dávid meg nem nagyon akart mocorogni, hiába ettem-ittam, mozgatták a pocakom. Így arra jutottak, hogy jobb lenne ha bent maradnék, hogy tudjanak kontroll ctg-ket csinálni, és ha egy-két napig minden ok, akkor még haza is engednek, ha nem indul be a szülés. (Nov. 11.-e lett volna a kírás napja, bő két hét). Így maradtam bent a kh-ba. Egy ideig maradtam még a vajúdóban, 2-kor csináltak még egy kontroll ctg-t, ott már szépen mozgott Dávid, majd kihelyeztek a gyerekágyas osztályra.

Jó volt, mert 2 ágyas szobába kerültem, a szobatársam is még 2 az 1-ben volt, ő meg túlhordás miatt volt befektetve. A délután hamar eltelt, pihiztem illetve próbáltam pihenni, persze mindig a gyerekeken kattogott az agyam, már az első este nagyon hiányoztak.

Este 10-kor még volt egy jelenésem a szülőszobán ctg-re, megint okés volt, és mivel elég sokszor keményedett a pocakom, az ügyeletes doki megvizsgált. A helyzet ugyanaz volt, úgyhogy vissza is slattyogtam a gyerekágyra. Éjfél körül nagy nehezen sikerült elaludnom, de nagyon felületesen aludtam, félálomba éreztem pár alhasi görcsöt, de még nagyon ritkán, meg azt hittem, hogy már beképzelem, mert annyira szerettem volna már szülni.

Aztán reggel 6-kor már fent is voltam, elmentem tusolni, reggeli, aztán ctg, megint minden ok volt. A ctg is kezdett nagyobb fájásokat mutatni, én is ugyanúgy éreztem az alhasi görcsöket, ritkán, de akkor már sejtettem, hogy itt valami talán mégis indulgat. 11 óra körül voltam még egy uh-n is, itt is mindent rendben találtak, Dávid súlyát 3250 g-ra becsülte a gép.

Fél 1 után jött az ebéd, én meg lassan elkezdtem mérni a görcsök között eltelt időt, mert úgy éreztem, hogy szépen elkezdtek rendszereződni. Eleinte 10 percesek voltak, majd 1 óra után átmentek 7 percesekbe. Közben Zsolti meg már úton volt a kórházba látogatni, de akkor még nem akartam szólni neki, hogy indulgat valami, nehogy beleélje magát, közben meg vaklárma lesz az egész. Fél 2 után már 4 perces fájásokat mértem jó fél órán keresztül, és ezek a görcsök már jóval erősebbek is voltak. 2-kor Zsolti is megérkezett, akkor már elmondtam neki, hogy mi a helyzet. Szóltam a nővérpultnál is, hogy átmegyek megnézetni magam a szülőszobára, de mondták hogy menjek még ki Zsoltihoz beszélgetni, közben figyeljem még fél órán át a fájásokat, és utána menjek, ha még mindig tartanak. Magamban mérgelődtem is, hogy hova várjak már, harmadszorra szülök, csak el tudom már dönteni, hogy milyen is az, ha tényleg beindul a vajúdás. Kimentem Zsoltihoz, leültünk, próbáltam vele kommunikálni, de aztán már ő is látta az arcomon, hogy ez már tényleg nem tréfa, itt készül valami. Közben pont jött Ági, mondani sem kellett neki semmit, engem egyből felkarolt, gyorsan bementünk a szobámba a szülőszobai pakkomért, és vitt a szülőszobára, Zsoltit is eligazította, hogy menjen át a szülőszoba előtti folyosóra.

Ági megvizsgált, 2 ujjnyi volt a méhszáj, így rögtön be is költöztetett minket az egyik szülőszobába, pont abba ahol Bebét is szültem. Zsolti is tiszta boldogság volt, már napokkal a szülés előtt mondogatta, hogy ő úgy várja azt a pillanatot, amikor Ági majd mondja neki, hogy irány a kispapa öltöző majd a szülőszoba.

Ezután csinált Ági egy ctg-t, minden ok volt, jöttek a 4 perces fájások szépen. Aztán megkaptam a beöntést, én ennek nagyon örültem, mert Gergőnél ez valahogy kimaradt, engem meg nagyon zavart a dolog.

Utána Ági megkérdezte, hogy szeretnék vajúdni, egyből mondtam, hogy költözök be a zuhanyzóba labdával együtt. Jó egy órát voltam a zuhanyzóba, ha jöttek a fájások rugóztam, ringatóztam a labdán, ha jöttek a fájások Zsolti zuhanyozta a derekam, az nagyon jó volt. Aztán Ági jött, hogy megvizsgáljon ( azért a fájások alatti vizsgálatok elég kemények voltak, szorítottam is Zsolti kezét rendesen), ekkor már 3 ujjnyi volt a méhszáj, a burok még állt. Ez volt kb. fél 5 - 5 körül. Megint néztünk egy kis szívhangot, meg kaptam infúziót, egy kis méhszájlazítót, meg antibogyót a szívbillentyűm miatt. Amikor ez lefolyt még kértem Zsoltit, hogy hozza be a labdát, visszaültem rá, Zsolti a fájások alatt masszírozta a derekamat, itatott-etetett szőlőcukorral, hogy a végére legyen energiám. Így telt az idő este 6-ig, akkor Ági megint megvizsgált, akkor már 4 ujjnyi voltam.

Aztán beért a helyettes doktornő is, (először úgy volt, hogy be sem tud jönni, mert távolabb volt a kórháztól, de a végén mégis beért) megint szívhangnézés, aztán fél 7 után jött a burokrepesztés, és onnan már tényleg sodortak az események. Jöttek 1-2 percenként a folyamatos fájások, feszült- fájt a hasam alja nagyon, forogtam a fájások között jobbra-balra. Amikor levették a szívhanghallgatót szóltam hogy én most valahogy elmennék még pisilni egyet mert nagyon kell. Zsolti és Ági kikísértek a mosdóba, gyorsan pisiltem, de akkor már kiabáltam ki Zsoltinak, hogy jöjjenek Ágival, mert nekem székelési ingerem van, jön a baba. Gyorsan betámogattak, nekem meg olyan érzésem volt, hogy mindjárt a földre pottyantom Dávidot. Ági megnézett, már csak a méhszájnak a peremének kellett elsimulnia, addig aprókat kellett sóhajtanom a fájások alatt, nyomnom nem volt szabad, nehogy megsérüljön a méhszáj. Ez kb. 2 perc volt, ekkor mondtam, hogy ennyi volt én már nem tudok ellene tenni, érzem hogy Dávid buksija jön kifele, ekkor Ági gyorsan szétkapta alattam a szülőágyat, szaladt be a doktornő is, én felhúztam a lábaimat, és nyomtam-nyomtam ahogy csak tudtam, amikor jöttek a fájások. Zsolti tartotta a fejemet amikor nyomtam, és biztatott. 3 tolófájásra ki is bújt Dávidka buksija (a 2. tolófájás után, már mondták hogy hajasbaba, és ha szeretném simogassam meg nyugodtan a buksija tetejét, naná hogy megsimiztem, hihetetlen élmény volt, ami nagyon sok erőt adott) ezután már nyomnom sem kellett, mert Dávid teste kicsúszott magától. Rögtön rám is tették, felsírt egyből a kis drágánk, mi meg csak néztük, simogattuk Zsoltival, a meghatottságtól nem is tudtunk megszólalni.

Aztán jöttek a csecsemősök, Dávidot megfürdették, megvizsgálták, felöltöztették, ezután odaadták Zsoltinak amíg engem rendberaktak. Lett egy 1 centis repedésem, amit összevarrt a doktornő. Utána végre megfoghattam újra Dávidot, még másfél órát voltunk hármasban a szülőszobán, gyönyörködtünk a 3. kincsünkben.

Zsolti ugyanúgy mint az előző két szülésnél, rengeteg erőt adott nekem, ahogy segített szavakkal, masszírozott, fogta a kezemet amikor kellett. Nélküle biztos nem tudtam volna végigcsinálni, nekem ő volt megint a legnagyobb támaszom.

Ágival megint élmény volt szülni, ő olyan anyáskodó típus, és nagyon tudja, hogy mikor hogyan kell biztatni, segíteni. A helyettes doktornő is pozitív csalódás volt, nagyon sokat segített ő is a kitolásnál, amikor a végén hármasban maradtunk, még bejött hozzánk segített mellre tenni Dávidot, mert közben Áginak zajlott még egy szülése.

Rólam még annyit, hogy a szülés során sajnos picit lesérültem. Már szülés után nagyon nehezen tudtam mozogni, alig tudtam menni, másnap reggel már felkelni is alig bírtam. Levittek röntgenre, ami kimutatta, hogy 13 mm-t elcsúszott egymástól a két medencecsontom. Ági azt mondta, hogy ez többedik szülésnél elő szokott fordulni, meg Dávid sem éppen az a kis súlyú baba volt. Most hasleszorító övet kell használnom, amit a medencém köré kell felraknom, éjjel- nappal rajtam van, és nagyon bízom benne, hogy megoldódik minél hamarabb ez a problémám. Sajnos ennek több hét kell mire rendbe jön, de azért már érzek némi javulást. Menni már egész jól tudok ahhoz képest, mint amilyen volt, de feküdni még mindig csak a hátamon tudok, oldalt nagyon fájnak a csontjaim.