Cicás szerelésbe
Bealvós
Nagyfiú!!!!
Pancsi
Cuki pasi :)
2011. május 16., hétfő
2011. május 15., vasárnap
Gergő baba érkezése
Sejtettem én már múlthéten, hogy Gergővel hamarabb elindul a buli, bár megmondom őszintén, én se tippeltem volna a 37. hetet, inkább a 38.-at. De Gergő úgy döntött, ő már nem vár tovább!
A szülés előtti napon, szombaton, remekül éreztem magam, még este mondtam is Zsoltinak, hogy olyan fittnek érzem magam, végre volt egy jó napom, Gergő nem nyomott sehol, nem volt légszomjam, minden szuper volt.
Vasárnap éjszaka aztán beindultak az események! Bebe megébredt 0:50 perckor, Zsolti átment hozzá, megnézni mi a gond, én pedig elindultam a szokásos éjszakai pisijáratomra, ha már egyszer felébredtem. Már mentem visszafele a szobába, amikor egy pukkanást éreztem, és hogy elöntött valami alul de nagyon. Gyorsan visszasiettem a fürdőszobába megnézni, és döbbentem néztem, hogy ez bizony tuti nem pisi, ahhoz túl sok lenne, hanem magzatvíz! :O Gyorsan szaladtam be a gyerekszobába Zsoltihoz, Bebe ekkor még nem aludt, és elhadartam neki mi a helyzet, és valószínűleg indulni kell a kórházba azonnal. Aztán remegő hanggal felhívtam Ágit a szülésznőmet, aki lenyugtatott, hogy nem lesz semmi gond, és lassan induljunk a kórházba. Riadóztattuk az apai nagyszülőket, hogy jöjjenek gyorsan, mert indulnunk kell a kórházba, Gergő elindult a külvilág felé. Bebének természetesen kiment az álom a szeméből, így amíg meg nem érkeztek a nagyszülők, a készülődés közben még tőle is elbúcsúztam.
2 óra után pár perccel már a a kórházban voltunk, ahol megvizsgált az ügyeletes orvos, aki megerősítette, hogy valóban magzatvíz volt, és egy ujjnyi a méhszájam. Utána rátettek NST-re, teljesen rendben volt minden, semmi teendőt nem igényeltünk, így az ügyeletes orvos várakozásra ítélt minket, ami akár egy egész nap is lehetett volna, mert indítani, csak hétfő reggel terveztek volna. A vajúdóból még kimentem Zsoltihoz beszélgetni, aztán 4 előtt megint megvizsgáltak, semmi változás, ezért azt javasolták küldjem haza apát, én pedig próbáljak meg pihenni, amíg be nem indulnak az események. Na persze, könnyű azt mondani, hogy pihenjek, talán pár percet ha elbóbiskoltam még reggelig, folyamatosan jöttek a szülő anyukák, a szülőszobákból kihallatszottak a jajgatások (megmondom őszintén, ha az első szülés előtt álltam volna, tuti hogy összecsinálom magam, amiket hallottam kiszűrődni).
Délelőtt 11-kor bejött Ági is a kórházba, és kaptam egy szobát a gyermekágyas osztályon, hogy ott jobban tudjak pihenni. Szuper kétágyas szobát kaptam, szobatársam nem volt, így sikerült délután pihengetni, Zsolti is bejött még fél 3 körül meglátogatni, hozott pár dolgot, amit kértem, utána csináltak egy NST-t megint, ami megint nem mutatott fájásokat. Aztán délután 4-5 között sikerült egyet aludnom, majd arra ébredtem, hogy valami megint elönt de nagyon, és már enyhe mensis görcsök is társultak hozzá. Átballagtam a szülőszobára, hogy nézzenek meg, ekkor már két ujjnyi voltam, és erősen véreztem. Itt közölte velem az ügyeletes orvos, hogy nagyon mélyen tapad a méhlepényem, és ebből még gondok lehetnek, ezért is véreztem valószínúleg jobban.(A méhlepényes dologról tudtam, nem ért meglepetésként, de az orvosom nem riogatott semmivel sem ezzel kapcsolatban, aminek én nagyon örülök.) Kb. 18 órakor burkot repesztettek, mert mint kiderült még állt a burok, mert valahol felül repedhetett meg. Ekkor már szóltak a fogadott orvosomnak és szülésznőmnek is, akik nagyon gyorsan bent is voltak a kórházba, eközben én is riadóztattam Zsoltit, hogy jöjjön mert Gergő most tényleg elindult!
Zsolti körülbelül 18.45.-re már bent is volt, ekkor nekem már nagyon erős fájásaim voltak (5 percesek). Sajnos a nagyobb vérzés miatt nem labdázhattam, így az ágyon oldalt fekve tűrtem a fájásokat, közben Zsolti törölgette a homlokomat, itatott, etetett szőlőcukorral, hogy legyen erőm a végére, hisz alig aludtam valamit a szülés előtt. A fájások között igyekeztem picit bóbiskolni, becsuktam a szemem, pihentem. 19 óra után hirtelen átcsaptak 2 percesbe a fájások, de ekkor még túl rövidek voltak, fél óra múlva viszont már meghosszabbodtak, és egyre intenzívebbé váltak, akkor már tényleg moccani se tudtam a fájdalomtól, és csak segítséggel ment a forgás is az ágyon. Aztán 20 óra után pár perccel nagyon erős székelési inger tört rám, ekkor szóltam Zsoltinak, hogy szólhat Áginak és a doktornőnek, hogy jöjjenek be, mert szerintem elkezdődött a kitolás. A doktornő megvizsgált, a buksi már tényleg elkezdett kifele jönni, de még picit vissza kellett tartanom a nyomást, mert nem simult el a méhszáj teljesen (ez pár perc volt, de nagyon nehéz volt addig is visszatartani). Utána viszont teljes erőmből nyomhattam, éreztem, ahogy Gergő feszít jön kifele, és 6 tolófájásra teljesen ki is csusszant. Rögtön rám is rakták, ekkor kitört belőlem az egész napos feszültség és sírtam, közben puszilgattam, ölelgettem az én pici csomagomat.
Szerencsére a méhlepény is hamar kicsusszant, és szépen lejött egyben, a vérzésem is normális mennyiségű lett, így nem lépett fel semmi komplikáció, lett egy kis gátsérülésem, de pár öltéssel megúsztam azt is.
Miután rendbetettek még egy óránk volt hármasban a szülőszobán, hogy ismerkedjük Gergővel, aztán átsétáltunk a gyermekágyas osztályra, Gergőt beadtuk a csecsemősöknek, apa is hazament, és mindenki aludt egy jó nagyot a kalandos vasárnapunk után. :)
Itt szeretném megköszönni Apának azt a sok-sok támogatást, amit a szülőszobán kaptam tőle, nélküle biztos nem ment volna, köszönöm hogy végig velem volt, és fogta a kezemet a legfájdalmasabb percekben is, tudom ő is szenvedett, hogy nem tud értem semmit tenni, és látja hogy szenvedek, de mégis ő tette értem a legtöbbet: hogy ott volt velem, és együtt csináltuk végig az egészet. KÖSZÖNÖM NEKED!!!!!
A szülés előtti napon, szombaton, remekül éreztem magam, még este mondtam is Zsoltinak, hogy olyan fittnek érzem magam, végre volt egy jó napom, Gergő nem nyomott sehol, nem volt légszomjam, minden szuper volt.
Vasárnap éjszaka aztán beindultak az események! Bebe megébredt 0:50 perckor, Zsolti átment hozzá, megnézni mi a gond, én pedig elindultam a szokásos éjszakai pisijáratomra, ha már egyszer felébredtem. Már mentem visszafele a szobába, amikor egy pukkanást éreztem, és hogy elöntött valami alul de nagyon. Gyorsan visszasiettem a fürdőszobába megnézni, és döbbentem néztem, hogy ez bizony tuti nem pisi, ahhoz túl sok lenne, hanem magzatvíz! :O Gyorsan szaladtam be a gyerekszobába Zsoltihoz, Bebe ekkor még nem aludt, és elhadartam neki mi a helyzet, és valószínűleg indulni kell a kórházba azonnal. Aztán remegő hanggal felhívtam Ágit a szülésznőmet, aki lenyugtatott, hogy nem lesz semmi gond, és lassan induljunk a kórházba. Riadóztattuk az apai nagyszülőket, hogy jöjjenek gyorsan, mert indulnunk kell a kórházba, Gergő elindult a külvilág felé. Bebének természetesen kiment az álom a szeméből, így amíg meg nem érkeztek a nagyszülők, a készülődés közben még tőle is elbúcsúztam.
2 óra után pár perccel már a a kórházban voltunk, ahol megvizsgált az ügyeletes orvos, aki megerősítette, hogy valóban magzatvíz volt, és egy ujjnyi a méhszájam. Utána rátettek NST-re, teljesen rendben volt minden, semmi teendőt nem igényeltünk, így az ügyeletes orvos várakozásra ítélt minket, ami akár egy egész nap is lehetett volna, mert indítani, csak hétfő reggel terveztek volna. A vajúdóból még kimentem Zsoltihoz beszélgetni, aztán 4 előtt megint megvizsgáltak, semmi változás, ezért azt javasolták küldjem haza apát, én pedig próbáljak meg pihenni, amíg be nem indulnak az események. Na persze, könnyű azt mondani, hogy pihenjek, talán pár percet ha elbóbiskoltam még reggelig, folyamatosan jöttek a szülő anyukák, a szülőszobákból kihallatszottak a jajgatások (megmondom őszintén, ha az első szülés előtt álltam volna, tuti hogy összecsinálom magam, amiket hallottam kiszűrődni).
Délelőtt 11-kor bejött Ági is a kórházba, és kaptam egy szobát a gyermekágyas osztályon, hogy ott jobban tudjak pihenni. Szuper kétágyas szobát kaptam, szobatársam nem volt, így sikerült délután pihengetni, Zsolti is bejött még fél 3 körül meglátogatni, hozott pár dolgot, amit kértem, utána csináltak egy NST-t megint, ami megint nem mutatott fájásokat. Aztán délután 4-5 között sikerült egyet aludnom, majd arra ébredtem, hogy valami megint elönt de nagyon, és már enyhe mensis görcsök is társultak hozzá. Átballagtam a szülőszobára, hogy nézzenek meg, ekkor már két ujjnyi voltam, és erősen véreztem. Itt közölte velem az ügyeletes orvos, hogy nagyon mélyen tapad a méhlepényem, és ebből még gondok lehetnek, ezért is véreztem valószínúleg jobban.(A méhlepényes dologról tudtam, nem ért meglepetésként, de az orvosom nem riogatott semmivel sem ezzel kapcsolatban, aminek én nagyon örülök.) Kb. 18 órakor burkot repesztettek, mert mint kiderült még állt a burok, mert valahol felül repedhetett meg. Ekkor már szóltak a fogadott orvosomnak és szülésznőmnek is, akik nagyon gyorsan bent is voltak a kórházba, eközben én is riadóztattam Zsoltit, hogy jöjjön mert Gergő most tényleg elindult!
Zsolti körülbelül 18.45.-re már bent is volt, ekkor nekem már nagyon erős fájásaim voltak (5 percesek). Sajnos a nagyobb vérzés miatt nem labdázhattam, így az ágyon oldalt fekve tűrtem a fájásokat, közben Zsolti törölgette a homlokomat, itatott, etetett szőlőcukorral, hogy legyen erőm a végére, hisz alig aludtam valamit a szülés előtt. A fájások között igyekeztem picit bóbiskolni, becsuktam a szemem, pihentem. 19 óra után hirtelen átcsaptak 2 percesbe a fájások, de ekkor még túl rövidek voltak, fél óra múlva viszont már meghosszabbodtak, és egyre intenzívebbé váltak, akkor már tényleg moccani se tudtam a fájdalomtól, és csak segítséggel ment a forgás is az ágyon. Aztán 20 óra után pár perccel nagyon erős székelési inger tört rám, ekkor szóltam Zsoltinak, hogy szólhat Áginak és a doktornőnek, hogy jöjjenek be, mert szerintem elkezdődött a kitolás. A doktornő megvizsgált, a buksi már tényleg elkezdett kifele jönni, de még picit vissza kellett tartanom a nyomást, mert nem simult el a méhszáj teljesen (ez pár perc volt, de nagyon nehéz volt addig is visszatartani). Utána viszont teljes erőmből nyomhattam, éreztem, ahogy Gergő feszít jön kifele, és 6 tolófájásra teljesen ki is csusszant. Rögtön rám is rakták, ekkor kitört belőlem az egész napos feszültség és sírtam, közben puszilgattam, ölelgettem az én pici csomagomat.
Szerencsére a méhlepény is hamar kicsusszant, és szépen lejött egyben, a vérzésem is normális mennyiségű lett, így nem lépett fel semmi komplikáció, lett egy kis gátsérülésem, de pár öltéssel megúsztam azt is.
Miután rendbetettek még egy óránk volt hármasban a szülőszobán, hogy ismerkedjük Gergővel, aztán átsétáltunk a gyermekágyas osztályra, Gergőt beadtuk a csecsemősöknek, apa is hazament, és mindenki aludt egy jó nagyot a kalandos vasárnapunk után. :)
Itt szeretném megköszönni Apának azt a sok-sok támogatást, amit a szülőszobán kaptam tőle, nélküle biztos nem ment volna, köszönöm hogy végig velem volt, és fogta a kezemet a legfájdalmasabb percekben is, tudom ő is szenvedett, hogy nem tud értem semmit tenni, és látja hogy szenvedek, de mégis ő tette értem a legtöbbet: hogy ott volt velem, és együtt csináltuk végig az egészet. KÖSZÖNÖM NEKED!!!!!
2011. május 13., péntek
Megérkezett Gergő baba!
A vártnál három héttel korábban, május 8-án, vasárnap 20:30 perckor, 3270g-mal és 54 cm-rel megszületett Vörös Gergő! Szerencsére minden rendben van családunk legkisebb tagjával, születéstörténet érkezőben.
Addig is néhány kép Gergő babáról:
Addig is néhány kép Gergő babáról:
Első pancsi
Szülőszobán
2 naposan
Bebe és a Kistesó
2011. május 4., szerda
Alakulunk, alakulunk....
Ma megvolt az újabb NST vizsgálat, ami ismét nagyon jó eredményt mutatott, Gergő szépen mocorgott, gyönyörű volt a szívhangja. A testem szépen elkezdett készülődni a szülésre, megrövidült a méhnyak, és felpuhult a méhszáj. Úgy néz ki megint beválni látszik a málnalevéltea és a homeós bogyók. Doktornő szerint még nem szülünk, remélem így lesz, mert mára Apát is teljesen kiütötte a vírus, amit valószínűleg Bebétől kapott el, 39 fokos láza lett délutánra! :( Egyedül pedig nem szívesen szülnék, mégha tudom hogy szuper segítőim is lesznek a szülés alatt, azért Apa érzelmi-lelki támogatására is szükségem lesz.
Én már teljesen jól vagyok, bízom benne, hogy egy vírusunk volt mindhármunknak, nehogy újabb vírussal gazdagodjunk: Bebe és én. Bebe még köhög, de a kedve már szuper, igaz az étvágya még mindig siralmas. A nasi természetesen csúszik, amit most nem is bánok, de ha teljesen felgyógyult akkor nincs mese, be lesz keményítve, mert a zöldségeket, gyümölcsöket is meg kell enni a fiatalúrnak.
Szóval most így állunk! Kérjük a drukkokat, hogy Gergő még legalább jövőhét végéig maradjon pocakwellness-en, remélem addigra egészséges lesz újra a Kiscsaládunk!
Én már teljesen jól vagyok, bízom benne, hogy egy vírusunk volt mindhármunknak, nehogy újabb vírussal gazdagodjunk: Bebe és én. Bebe még köhög, de a kedve már szuper, igaz az étvágya még mindig siralmas. A nasi természetesen csúszik, amit most nem is bánok, de ha teljesen felgyógyult akkor nincs mese, be lesz keményítve, mert a zöldségeket, gyümölcsöket is meg kell enni a fiatalúrnak.
Szóval most így állunk! Kérjük a drukkokat, hogy Gergő még legalább jövőhét végéig maradjon pocakwellness-en, remélem addigra egészséges lesz újra a Kiscsaládunk!
2011. április 28., csütörtök
Első NST
Tegnap megvolt az első NST vizsgálat. Gergő szívhangja tökéletes volt, sokat mocorgott, nekem sikerült egy 80-as fájást produkálnom, amit én enyhe keményedésnek éreztem, de amúgy lapos volt a görbe a papíron.
Méhszáj még hátul és teljesen zárt. Hétvégén elkezdhetem a homeós bogyók szedését és a málnalevél teát. Kontroll jövőhét szerdán.
Sajnos nem csak jó hírekkel tudok szolgálni. :( Bebe lebetegedett, vírusos torokgyulladása van, amit úgy néz ki mi is elkaptunk enyhébb formában.
Bebén megint magas lázzal (39,5), jött ki a betegség, csak most társult hozzá a nulla étvágy is. De szerencsére ma este már lecsúszott egy fél túrós batyu és egy üveg tejital.
A láz is talán már lecsengett, ma csak hőemelkedése volt egész nap. Remélem holnapra még jobban lesz a fiatalúr.
Méhszáj még hátul és teljesen zárt. Hétvégén elkezdhetem a homeós bogyók szedését és a málnalevél teát. Kontroll jövőhét szerdán.
Sajnos nem csak jó hírekkel tudok szolgálni. :( Bebe lebetegedett, vírusos torokgyulladása van, amit úgy néz ki mi is elkaptunk enyhébb formában.
Bebén megint magas lázzal (39,5), jött ki a betegség, csak most társult hozzá a nulla étvágy is. De szerencsére ma este már lecsúszott egy fél túrós batyu és egy üveg tejital.
A láz is talán már lecsengett, ma csak hőemelkedése volt egész nap. Remélem holnapra még jobban lesz a fiatalúr.
2011. április 17., vasárnap
Helyzetjelentés
Köszönjük szépen jól vagyunk, csak mostanában kezdek fáradékonyabb lenni. Na jó mit akarok én már olyan fitt lenni a 34 hetemmel! :) Hihetetlen hogy szalad az idő! :O
A héten voltam védőnőnél, eddigi mérlegem + 4 kiló, persze megint megkaptam a letolást, hogy miért csak ennyi... :S A vizsgálatok szerint viszont minden oké, így én sem aggódom, Ági a szülésznőm,
és a doktornőm szerint is minden rendben van, nem feltétlenül kell egy kismamának 10-15 kilókat magára szednie. Minden terhesség más és más, Bebével 10 kilót híztam, most kevesebbet, pedig mindent ugyanúgy eszem-iszom, mint annak idején Bebével, nem vonok meg magamtól semmit.
Ma elkezdtem összerakni a kórházi pakkomat is, ha már egyszer Zsolti rám szólt, hogy ideje lenne elkezdeni. :)
Bebe egyre cukibb a pocakommal, sokszor simizi, bújik hozzá, valamelyik nap mosogattam, neki pont akkor jutott eszébe, hogy ő most megszereti Gergőt, így egyszerűen odaállt elém és felhúzta a pólómat egy kis pocaksimire. :) Kíváncsi vagyok vajon akkor is ilyen lelkes lesz, ha már kibújik a tesója? :)
Azért nem csak Gergő kap sok-sok szeretet Bebétől, hanem én is, mostanában az esti fekvés előtt hosszasan ölel, és szorítja a nyakamat, annyira imádom!!!!!!
A héten voltam védőnőnél, eddigi mérlegem + 4 kiló, persze megint megkaptam a letolást, hogy miért csak ennyi... :S A vizsgálatok szerint viszont minden oké, így én sem aggódom, Ági a szülésznőm,
és a doktornőm szerint is minden rendben van, nem feltétlenül kell egy kismamának 10-15 kilókat magára szednie. Minden terhesség más és más, Bebével 10 kilót híztam, most kevesebbet, pedig mindent ugyanúgy eszem-iszom, mint annak idején Bebével, nem vonok meg magamtól semmit.
Ma elkezdtem összerakni a kórházi pakkomat is, ha már egyszer Zsolti rám szólt, hogy ideje lenne elkezdeni. :)
Bebe egyre cukibb a pocakommal, sokszor simizi, bújik hozzá, valamelyik nap mosogattam, neki pont akkor jutott eszébe, hogy ő most megszereti Gergőt, így egyszerűen odaállt elém és felhúzta a pólómat egy kis pocaksimire. :) Kíváncsi vagyok vajon akkor is ilyen lelkes lesz, ha már kibújik a tesója? :)
Azért nem csak Gergő kap sok-sok szeretet Bebétől, hanem én is, mostanában az esti fekvés előtt hosszasan ölel, és szorítja a nyakamat, annyira imádom!!!!!!
2011. április 4., hétfő
Hétvégi képek
Vasárnap megint a törzshelyünkön :D, a Velencei-tónál jártunk! Olyan jó, hogy ilyen közel van hozzánk a tó, így bármikor lemehetünk, ha az időnk engedi.
Na és nálam plusz pont, hogy van egy isteni gyros-os Gárdonyban! :)
Na és nálam plusz pont, hogy van egy isteni gyros-os Gárdonyban! :)
Kavicsozás :D
32 hetes pocakkal
Vadmotoros :))))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)